Biwakoi nyaralás

Múlt hétvégén megejtettünk egy rövid nyaralást Momokoval: Japán legnagyobb tavához, a Balatonnal hasonló méretű Biwako-hoz mentünk (amit korábban már körbebicikliztem). A tó déli részén lévő Otsu város Prince hoteljében szálltunk meg, péntek és szombat este.

Pénteken munka után indultunk, és másfél órával később már a hotelszobában voltunk. A vonat a Kiotó állomás 0. vágányáról indult (amit először nem hittem el a Google Maps-nek annyira szokatlan volt). A vonat is egy klasszikus darab volt. A hotel közvetlenül a tó partján áll és a 38 emeletével a legmagasabb épület a környéken. Vacsorára a közeli német étterembe mentünk, aminek a teraszáról a tóra nyílik kilátás. Mint később kiderült a városnak van egy német testvérvárosa, és így közösen építették ezt az éttermet. Mind az épület, mind az ételek tényleg kifogástalan német stílusban készültek. Csak a sör volt kicsit drága (1500 yen a korsóért). Bár egyenesen a testvérvárosból, Würzburgból hozták, ami talán megindokolja ezt az árat. A hotelbe visszatéréskor láttuk, hogy a hotel előtt egy karácsonyfa áll 🤔.

Másnap délelőtt a hotel medencéjében indítottuk a napot. A kellemes, 29 fokos, egy méter mély vízben jót fürödtünk, majd felmentünk a 38. emeleten lévő lounge-ba kávézni. Miután kicsit kipihentük magunk, biciklit béreltünk a hotel recepcióján és elbicikliztünk a helyi Pokemon csatornafedőhöz, és a vonatállomási Starbucks-ba a helyi frappuchinóért (noha kevesebb, mint fél óra vonattal Kiotó állomás, ez már másik prefektúra). A hőség ellenére jól esett a biciklizés, nagyrészt a tó felől fújó hűs szellőnek köszönhetően. Onigiri ebéd után, olvastunk pár órát, majd visszamentünk a medencébe még egyszer. Itt az 5 órás zárásig maradtunk, majd vacsora után néztünk. Az első étterem zárva volt, a második tele volt. Amikor a harmadikat felhívta Momoko, akkor mondták, hogy nyitva vannak, de kérdezték, hogy voltunk-e már itt, mert ez egy különleges étterem. Nincs állandó menüjük, hanem egy táblára felírják, hogy milyen alapanyagokat tudtak éppen frissen szerezni, és ezekből bármit megfőznek. Viszont emiatt árak sincsenek. Ez utóbbi Momokot megriasztotta, de nekem kifejezetten tetszett a koncepció, és sikerült Momokot is meggyőznöm, hogy menjünk ide. Végül nem bántuk meg: a családias, aprócska étteremben remek vacsorában volt részünk. Nekem leginkább a friss, hokkaidói mozarella ízlett, sashimiként tálalva ízlett: felszeletelve, wasabival és szója szósszal. Végül kevesebbet fizettünk, mint amire számítottunk.

Vasárnap reggel kicsekkoltunk, majd egy tóparti kávézóban megreggeliztünk. Ezután visszatértünk Kiotóba vonattal, ahol mozi volt a terv. Amíg a filmre vártunk beültünk egy francia étterem-kávézóba. Az In the Heights musical filmet néztük meg eredeti nyelven, japán felirattal:

Két éve voltam legutóbb moziban, és szinte teljesen elfelejtettem, hogy mennyire be tud húzni a nagyképernyő. Noha nem egy La la land a film, de így is nagyon élveztük. A hétvége lezárásaként egy közeli étteremben megvacsoráztunk.

Összességében egy remek hétvégét töltöttünk pihenéssel, és hétfőn újult erővel vetettünk bele magunkat a munkába. Momoko most az egyetemi jelentkezésen dolgozik, részletes kutatási tervet kell összeállítania, illetve esszéket írnia arról, hogy miért szeretne az adott egyetemre menni. Szeptember elején van ezeknek a határideje, utána kezdődnek majd a szóbeli vizsgák. Végleges eredmény novemberben lesz.