Momoko Tokióban - 2. rész

Tegnap visszament Momoko Kiotóba, hogy ma megkapja a COVID oltást ő is, így végül a tervezett 2 hét helyett 3-at maradt. Az első hétvégéről már írtam korábban.

Második hétvége szombatján a környéken sétáltunk körbe. Vasárnap elmentünk Yanaka Ginzai vásárlóutcába majd a Nezu szentélybe. Momoko még egyik helyen sem volt, annak ellenére, hogy Tokióba nőtt föl. Örülök, hogy nem csak ő tud nekem új helyeket mutatni. Délután Kichijojiba mentünk ki, Eddel és Ed barátnőjével piknikeztünk az egyik parkban. Jó volt találkozni velük.

Hétközben felfedeztünk egy modern parkot a közelben, ahol több étteremnek is van terasza. Az egyik helyre be is ültünk megvacsorázni.


A harmadik hétvége szombatján a Koganei parkba mentünk ki, amit nem rég találtam. Komolyan gondolkozunk azon, hogy itt bérelünk majd lakást, ha Momoko felköltözik Tokióba, úgyhogy ilyen szemmel néztünk szét a környéken. Odafele egy ideig közvetlen a masiniszta mögött utaztunk, amit felvettem videóra:

Maga a környék nagyon tetszett mindkettőnknek: rengeteg zöld; kicsi, de élettel teli állomás; meglepően sok gyerek. 20-30 perc expressz vonattal a Yamanote line (belvárosi körvasút), ami még beleférhet. Miután körbesétáltunk a környéken és megnéztük a parkot, elmentünk a méltán híres Ippeisoba étterembe, hogy Momoko életében először egyen abura szobát: ez egy nyárias rámen fajta, ahol a tésztát nem lepi el a lé, hanem csak a tányér alján van egy kevés szósz, amibe bele kell forgatni a tésztát. Az abura olajat jelent, de ennek ellenére a szósznak nincs olaj íze. Nekem az egyik kedvenc kajám mostanában, és Momokonak is ízlett.

Vasárnap Momoko öccsével találkoztunk. Az első terv az volt, hogy Tokió belvárosában találkozunk, ahova neki is kb fél óra lett volna az út vonattal. De aztán a COVID miatt inkább úgy döntöttünk, hogy valami kevésbé kockázatos célt választunk. Így esett a döntés arra, hogy béreljünk kocsit és menjünk Kawagoe-ba. Szombaton viszont egész vasárnapra esőt mondott, így utolsó pillanatba módosítottuk a célt a saitamai vonat múzeumra. Itt a látogatók nagyrésze gyerek volt, de ettől függetlenül nekünk is nagyon érdekes volt a rengeteg kiállított vonat és magyarázat. Például a shinkenhez készült egy koncepció, ahol macskafül szerű fékező lapok nyíltak volna ki, hogy segítsenek a fékezésben. Végül nem volt rájuk szükség, így nem lettek megvalósítva. Külön szoba volt a shinkansen-transformers animének, ahol a Hello Kitty Shinkansen robotot is megnézhettük. Nem tudom lehet-e ennél japánabb valami:

A vonatmúzeum után mivel elállt az eső, így még Kawagoeba is átmentünk és körbesétálunk a híres "kicsi Tokió" utcán. Még COVID előtt az itteni fesztivált is volt szerencsém megnézni.


Július 1-jén kezdett Ed a Woven Planet-nél (ő is átjött az Indeed-től, így továbbra is kollégák maradunk). Mindannyian otthonról dolgozunk, és normál esetben csak a menedzserünk ment volna be az irodába erre a napra, de neki telerakták a napját meeting-ekkel így végül én is bementem és körbevezettem Ed-et az irodában. Vagyis inkább közösen fölfedeztük, figyelembe véve, hogy nekem is ez csupán a második alkalmam volt az irodában. Közben kaptunk egy köremailt, amiben kéri a cég, hogy az olimpia alatt még inkább dolgozzon mindenki otthonról, hogy csökkentsük a tömeget. Bár az iroda már most is meglehetősen üres.

Péntek este Momoko barátaival elmentünk a teraszos étterembe, amit előző héten találtunk Nakanoban. Mivel ezen a héten elkezdődött az esős évszak, és egész héten esett az eső, így végül bentre ültünk. A kaja ismét nagyon finom volt, és mindannyian jól éreztük magunkat.


Szombat délután Momoko visszament Kiotóba. Kikísértem a shinkansenhez, ahol meglepve láttuk, hogy mindegyik shinkansen késik, sőt az épp Tokióból indulókhoz azt írták, hogy várhatóan 30-120 perc késéssel fognak Kiotóba érkezni (a normál út kb 2 óra). Nem ez a kép él az emberben a shinkansenekről, de mint később kiderült ez volt a késések oka:

A folyamatos esőzés eredményeként egy hatalmas földcsuszamlás volt Shizuoka prefektúrában, és ez okozta a fennakadást. Végül kb 3 óra alatt épségben hazaért Momoko, és ebben már a Kiotón belüli közlekedés is benne volt, úgyhogy végül kb fél órát késhetett a vonat.

Az ehhez hasonló természeti csapásoknál a japán hadsereg önvédelmi haderő segít a mentésben, és erre hivatkozva nem oltanak több új embert a hadsereg által üzemeltetett központi oltóközpontokban (ahol én is kaptam az oltásom). A második oltásokat még beadják, de új embereket már úgy tűnik nem fognak fogadni.