A Chikubu sziget és a Hikone kastély

Ez még a Golden Week csütörtökjén történt, de az utóbbi időben elkezdtem egy angol nyelvű blogot is, és azon dolgoztam nagyrészt a szabadidőmben. Ott igyekszem olyanokat írni, amik másoknak hasznos lehet és kevésbé a saját kalandjaimról beszámolni, úgyhogy egyelőre az a tervem, hogy megmarad ez a blog is.

Szóval Golden Week csütörtökjén ragyogó napsütés volt. Autót béreltünk és a Biwako felé vettük az irányt. A cél a Biwako közepén fekvő Chikubu sziget volt. Az ANA leírása tök jó erről a helyről.

Menetrendszerű hajó megy a szigetre a tó keleti és nyugati partjáról is. Extraként lehet az egyik oldalról jönni, másikra menni, és a hajó biciklit is szállít, ami kifejezetten jól hangzik. Mi a nyugati parti Imazu kikötőjénél hagytuk az autót, úgyhogy ide kellett visszatérnünk. A hajóra előzetes foglalás szükséges, amit a hajótársaság honlapján lehet megtenni. Az odautat lehet kiválasztani, amihez automatikus hozzárendelnek egy visszautat. Ezt először furcsállottam, de a sziget annyira kicsi, hogy a megadott 70-85 perc kényelmesen elég minden megnézésre, és így garantáltan lesz hely mindenkinek a visszafele járaton, illetve limitálják a szigeten lévők számát.

A hajón alig voltak rajtunk kívül, és a szigetet is viszonylag egyedül fedezhettük föl. Maga a sziget kb heted akkora, mint a Margit sziget, és ráadásul a sziget nagyrésze erdő, ahova nem tudtunk bemenni. A látogatható rész a sziget déli csücskén fekszik. A kikötő mellett indítottunk egy kávéval, majd követtük a kijelölt utat végig a templomokon és szentélyeken. A sziget csúcsán lévő szentélyben egy helyi hagyományt is kipróbáltunk: két köralakú agyag lapkát kap az ember, az egyikre a nevét a másikra a kívánságát kell felírni, majd a sziget csúcsán lévő tori kapu felé dobnia őket.

A szárazföldre való visszatérés után folytattuk utunkat a nap második célja, a tó keleti partján fekvő Hikone kastély felé. Ezt még Tokióból idefele láttam, de akkor nem mentem be. A kastély közelébe ebédeltünk egy soba étteremben. Japán általában a tengeri halairól híres, de itt volt szerencsénk kipróbálni édesvízi halat is, és nagyon finom volt. Ebéd után beültünk egy közeli kávézóba, ahol a kávé és panna cotta szintén nagyon finomak voltak. Ezután következett a kastély. A kívülről impozáns épületbe be is mehettünk, viszont bent nem volt semmi kiállítás, így csak a látványt és épület szerkezetét csodálhattuk meg. Nekem kifejezetten tetszett a kilátás a tóra.

A kastély után hazafele vettük az irányt és szerencsésen visszaértünk Kiotóba.