Biwaichi - biciklivel a Biwa tó körül

Múlt hét csütörtökön elkezdődött a Golden Week, a május eleji többnapos nemzeti ünnep sorozat: múlt csütörtök és ez a hét hétfő, kedd, szerda nemzeti ünnep, és sokan (köztük én is) kivettem múlt pénteken és ehét csütörtököt és pénteket szabinak, így összesen 11 nap egybefüggő szabadságot kapva. Momoko is kivette a második hetet szabinak. Most ismét state of emergency van érvényben, úgyhogy Kiotóban tervezünk maradni.

Mivel pénteken Momoko még dolgozott, így biciklizni mentem. Múlt nyáron megpróbáltam egy nap alatt 200 km-t tekerni, de 195-nél megálltam. Így most ezt a rekordot terveztem megdönteni. Valami sima és egyszerű terepet kerestem ehhez, és pont kapóra jött a közeli Biwako tó körüli bicikli út. Ez a tó Japán legnagyobb tava, és nagyjából Balatonnal azonos méretű (a Biwako 674 km2, míg a Balaton 593 km2). Mindkét tó körül megy bicikliút, amik mindketten kb. 200 km hosszúak. Japán szigetország lévén, rengeteg tengerpartja van, így a Biwako kevésbé központi nyaralási célpont, mint amennyire otthon a Balaton.

Összesen kb 220 km-nek ígérkezett a kör, mert még a tóig is el kellett jutnom Kiotóból. Így 5:30-kor felkeltem és 6 előtt el is indultam. 7 előtt megérkeztem a tóhoz, ahol egy rövid reggeli után elkezdtem a kört. Kiotóba jövet már szembesültem vele, hogy csak az egyik irányba van felfestve a kör, így egyértelmű volt, hogy arra fele kell mennem. Korábbi túrákhoz képest kellemes változás volt, hogy nem kellett a térképet néznem, elég volt csak a felfestést követnem.

A tó északi részén a hegyek egészen a partig jönnek, így ott volt egy kis emelkedés is. Szintén itt futottam bele abba a problémába, hogy a hegyes terepen csak elszórva élnek emberek, így nehéz volt boltot vagy akár csak egy italautomatát találni. Ugyanakkor talán pont emiatt, egy ponton láttam vadon élő majmokat az útmenti fákon.

Az időjárás előrejelzés napos időt mondott egész napra, és délelőtt ragyogó napsütés is volt, koradélután azonban egy rövid időre eleredt az eső. Szerencsére nem lett hideg, így a magammal hozott széldzseki elég védelmet nyújtott és tudtam folytatni az utat.

Végül 6:30 után nem sokkal értem haza. Összesen közel 13 óráig tartott az út, amiből több, mint 10 órát töltöttem tekeréssel összesen 219 km-t téve meg. Ez 21.6 km/h-s átlagsebességnek felel meg, amin a városi lámpás szakaszok és hegyi emelkedők húznak lefele. A délelőtt során voltak hosszú, sima szakaszok, ahol 30-as átlagsebességet sikerült tartanom.

Hazaérkezés után nagyon fáradt voltam. Eddig legtöbb bringaút végén úgy éreztem, hogy tudtam volna még menni egy kicsit, de itt most nem. Úgy tűnik a jelenlegi határom az valahol 220 km környékén van.