Kifune-szentély és Kurama-templom

Szombat reggel visszajöttem Kiotóba shinkansennel. Egy hónapot tervezek maradni, utána ismét visszatérek Tokióba, mert június 1-jén kezdek az új munkahelyen.

Vasárnap a Kifune-szentélybe mentünk el Momokoval. Van egy vonat, ami elvisz a közelbe, de földcsuszamlás miatt a szakasz végén buszok pótolták. A vonat érdekessége, hogy ワンマン, one-man vonat utalva arra, hogy nincs rajta kalauz, hanem a buszokhoz hasonlóan elől kell leszállni és leszálláskor fizetni a vezetőnek.

A busz a Kibuneguchi állomásig vitt, innen sétáltunk. Ez el is hozott a nap rejtélyéhez: a hely nevét ugyanis felváltva hol Kifune-nek, hol Kibune-nek írják át latin betűkkel. A japán írásmód szerint mindkét olvasat lehetséges, és Momoko sem tudta, hogy melyik a helyes.

Ragyogó napsütésünk volt, így kellemes volt a kb fél órás séta a völgyben felfele a szentélyig. Itt egy különleges művészeti projektet próbálhattunk ki: a helyben felvett természeti hangokból (nagyrészt patakcsobogás, fák susogása) alkottak zenét és azt lehetett meghallgatni, miközben nézni a tájat. Kellemes élmény volt.

A szentély után beültünk ebédelni az egyik soba étterembe. Amikor kérdeztem, hogy milyen sörük van, akkor mondták, hogy a most hétvégén kihirdetett state of emergency miatt nem szolgálnak ki alkohol egyáltalán. Meglepett, hogy a no-alcohol tiltás ebédidőre is vonatkozik, és hogy ennyire komolyan veszik egy ilyen kis étteremben is.

Ebéd után folytattuk az utat tovább fölfele a völgyben. Menetközben láttunk több éttermet, ahol már a nyári szezonra készültek: a hely különlegessége, hogy nyáron teraszokat építenek közvetlen a folyó fölé és ott lehet enni, így a víz közelsége hűti a levegőt. Mindenképp vissza szeretnénk majd jönni kipróbálni ezt.

Újabb két szentély megnézése után visszafele indultunk. Mivel még korán volt, és nem voltunk fáradtak így úgy döntöttünk, hogy megnézzük a Kurama-templomot is. Ez a szomszédos völgyben van, így fel kellett másznunk hozzá a két völgy közötti hegyre.

A látvány végül megérte az erőfeszítést: a Kurama templomban még épp elkaptuk a cseresznyefavirágzás végét. Amikor leértünk ebbe a völgybe, pár perc múlva jött a busz, ami pont jófelé ment. Felszálltuk, és Momoko rákérdezett a sofőrnél, hogy ez a busz oda megy-e, ahova mi akarunk menni. Ez nagyon jó döntésnek bizonyult, ugyanis kiderült, hogy nem: a mi buszunk épp akkor állt be az első busz mögé. Figyelembe véve, hogy a menetrendben a mi buszunk kb 2 óránként járt, bennem fel se merült, hogy két busz is jöhet egy időpontban. Miután átszálltunk a jó buszra fél óra alatt hazaértünk.