Két hét Tokió, last minute síeléssel

Nara után visszamentem Tokióba két hétre. Jó volt kicsit visszazökkenni a normális kerékvágásba: többször futottam, elmentem ismét a numabukuroi pingpong edzésre, és fodrászhoz is.

A második hét hétfő céges szabadnap volt (ezek a heti egy pénteki vagy hétfői szabad napok azért hiányozni fognak), és Ed írt szombaton, hogy a Kagura sípályán esett friss hó a napokba és mi lenne, ha hétfőn elmennénk. A COVID kockázat csökkentése és a helyben mozgás könnyítése miatt autót béreltünk, és végül már vasárnap késő délután odamentünk. Előző nap foglaltuk le a hotelt, de így is bőven volt választék és sikerült egy japán stílusú helyet kifognunk saját onsennel (termálfürdő) viszonylag jó áron. Becsekkolás után egy közeli étteremben vacsoráztunk.

Másnap reggel 8 körül értünk a sípályához. A hegy aljában már volt valamennyi hó, és ahogy a gondolákkal följebb és följebb mentünk egyre több lett. A hegy fölső részén sok és viszonylag jó minőségű hó volt. Korán ebédeltünk (így elkerültük a tömeget), majd folytattuk a síelést. Délután 1 körül elkövettük azt a hibát, hogy lejjebb merészkedtünk a hegyen. Itt egy hosszabb szakaszon meglehetősen vizes volt a hó, ami ráadásul lankás domboldallal párosult, így alig lehetett haladni. Mire leszenvedtük magunkat a hegy aljába mindketten eléggé elfáradtunk. Ed idén télen kezdett el snowboardozni, így noha tök jól ment neki, jobban megviselte a nehéz terep. Nekem meg ez lévén az első síelésem idén rá kellett jönnöm újra, hogy a síelés teljesen más izmokat kíván, mint a futás vagy a biciklizés. Így hát megbeszéltük, hogy elég volt ennyi síelés a napra.

Ed javaslatára beugrottunk egy közeli onsenbe, a vasút állomáson vettünk omiyagét (ajándékot az otthon-maradtaknak) és uzsonnát, majd haza indultunk. 6 körül értünk vissza Tokióba. Először Edet vittem haza, majd a saját cuccaimat raktam le otthon és végül a kocsit vittem vissza. A síelés és vezetés miatt meglehetősen fáradtan ettem egy ráment vacsorára, majd korán lefeküdtem.