Nara 3 - dolgos hétköznapok

A hétköznapokon napközben mindketten dolgoztunk, de esténként ki tudtunk menni sétálni, és többször kint ettünk ebédet és vacsit is. Hétfőn ebédre rámennel indítottunk, ami egyben az egyetlen hely volt, ahol várnunk kellett, hogy beengedjenek. Este egy 和いん nevű étterembe mentünk. A hely neve egy szójáték: a 和いん-t wine-nak olvassuk (bár normálisan ワイン az írásmód), a pedig japán stílusút jelent. Ennek megfelelően többféle japán boruk volt, így végre találkoztam finom japán borral is. A kaja is több meglepetést rejtett: egyrészt volt savanyított keményre főzött fürjtojás, másrészt csirke zuza nyárson megsütve (nem tudtam, hogy a japánok is esznek zuzát).

Kedd este otthon maradtunk és ráment főzött Momoko, ami nagyon finom lett. Szerdán ebédre egy régi nyugati stílusú étterembe mentünk, ami leginkább úgy nézett ki, mint ha a tervező olvasott volna egy fél oldalt arról, hogy a nyugati épületek milyenek (nagy belmagasság, nagy kifele nyíló ablakok, sötétre festett fa) és annak alapján tervezett volna valamit. Az ebéd viszont finom volt. Este körbesétáltunk a városban, majd a szupermarketben vettünk kenyeret, sonkát és sajtokat és otthon vacsiztunk. Japánban hagyományosan a vacsora mindig meleg étel, de szerencsére Momoko élt Európában pár évet, és így nem ragaszkodik ehhez. Csütörtök este elmentem futni, ami nagyon jól esett a rengeteg kajálás után, majd utána én főztem ráment (Momoko 7-ig dolgozott).

A hét fénypontja a pénteki vacsora volt. Tök véletlen tévedtünk be egy kis étterembe (折衷旬彩香月), ami első ránézésre egy sima izakayának tűnt. Aztán kiderült, hogy a chef a francia és a japán konyhát ötvözi: helyi alapanyagokból készült hagyományos japán ételek mellett francia kajákat főz, amikhez helyi szakét és rengeteg féle francia bort lehet inni. A vacsora végén kértünk desszertet is, amihez lehetett desszert szakét választani. A chef 4-et ajánlott: 3 helyi édes szakét különböző karakterisztikával, és egy igazi különlegességet, egy 29 éves szakét, ami egészen barna színt kapott a hordótól. A szakét nem szokás sokáig eltartani, így a 29 év ijesztően öregnek tűnt Momokonak, de én ragaszkodtam hozzá, így végül azt kértük. (Pont a ritkasága miatt akartam mindenképp kipróbálni.) Végül helyesen döntöttünk, mert nagyon finom volt. Talán a sherry-hez ált legközelebb ízben: nagyon édes, kicsit whiskeys íze volt.