Pörkölt nokedlivel

Szombaton átjött ebédre Momoko. Azt találtam ki, hogy pörköltet főzök, nokedlivel. Pörkölt viszonylag egyszerűen ment, és csináltam is már korábban Japánban: a Meat Guy online hentestől rendeltem marha hús kockákat (ami megmarad, amikor steaket szeletelik) és vörösborral terveztem megfőzni eszerint a recept szerint. Szombat délelőtt úgysem volt más tervem, így tudtam 3-4 órán át főzni, amíg egészen meg nem puhult. Nagyon finom lett.

A nokedli már trükkösebb volt, főleg a nokedliszaggató hiánya miatt. Néztem Amazon-on, de csak egy hónapos szállítással jött volna. Hétközben voltunk a Daimaru department store-ban, de itt is csak néztek rám, amikor mutattam képet, hogy ezt keresem. Végül a megoldás egy 100 yenes boltból jött: vettem egy eredetileg reszelőnek szánt eszközt, amin a lyukak megfelelő méretűek voltak. Egyik oldalán vannak fogak a reszeléshez, de a másik oldala teljesen sima. A lábas tetejére nem mertem odafektetni, mert műanyagból van és nem erre van tervezve, de egyik kezemben tartva a másikkal egy kanállal kenve rajta a nokedli tésztát sikerült szépen kiszaggatnom. Ezt a meglehetősen tojás-hangsúlyos receptet követtem, és nagyon finom lett.

Tejfölt szerencsére a department store-ban találtam, és Amazonról Sauska vörösbort is rendeltem, úgyhogy teljes volt az élmény. Momokonak is nagyon ízlett 😊

A kiotói tömegközlekedés elsősorban fél óránként jövő buszokat jelent, amik ráadásul mindenhol megállnak, így praktikusan bringával gyorsabb az ember. Viszont minimális az autósforgalom, és a távolságok sem nagyok. Úgyhogy egy Times Car Share autóval mentem el összeszedni Momokot ebéd előtt. Fél óra alatt megjártuk az utat, így 440 yen-be került az autóbérlés. (Viszonyításként a buszjegy 230 yen.) Szeretek rövidtávon vezetni, meg időben is sokkal jobban jön ki az ember, úgyhogy ezt fogom még használni.

Délután elmentünk futni. Eredetileg azt terveztük, hogy egy sento run-t csinálunk: Japánban sok közfürdő van, néha thermál vízzel (onszen), néha csak sima melegített csapvízzel (szento), és sok hely ad lehetőséget arra, hogy átöltözz futós cuccba, elmenj futni, majd utána megfürödj. A szállásom szomszédságában van egy onszen, annyira közel, hogy végül otthonról mentünk futni és a futás végén beugrottunk a fürdős cuccokért és úgy mentünk a fürdőbe. Noha az éttermeknek, bároknak 8-kor be kell zárniuk, az onszen hajnali 1-ig nyitva van. Elég sokat elmond a japánokról, hogy onszeneket egyszer sem zártak be a COVID alatt. Bár az, hogy teljesen meztelenül (fürdőruha nélkül) van mindenki, segít a megfelelő távolságtartásban.

Vasárnap a környéken sétáltunk körbe. Megmutattam Momokonak Daitoku-ji templomot, és a Funaokayama parkot.

Momoko hétfő reggelig maradt, és Times Car-ral terveztem hazavinni, de aggódtam, hogy hétköznap reggel nem lesz-e dugó. De alig volt forgalom. Egyre inkább úgy érzem, hogy ha Kiotóba költöznék vennem kéne egy autót. Egy 5 éves Suzuki Hustler (mint amit szombaton vezettem) 1 millió yen alatt lehet venni, ami nem vészes.