Kiotóba bringával

Múlt csütörtök nemzeti ünnep volt, pénteket kivettem szabinak, hétfő pedig céges szabadnap (YOU Day), és az így kialakult 5 napos hosszúhétvégére az volt a tervem, hogy elbiciklizek Tokióból Kiotóba. 500 km, 5 nap.

Első nap sikerült fél 8-kor elindulni, és nemzeti ünnep lévén limitált forgalomban rendesen tudtam haladni. Az egész utam nagyrészén a tenger mellett jöttem, de első nap végén így is fel kellett másznom a 800 m magasan lévő Hakonéhoz. Ez elég kemény volt, főleg hogy kb 85 km-nél kezdődött az emelkedés és 15 km hosszan tartott. Ezután annál jobb volt lefele gurulni, és praktikusan begurulni az első napi szállásomra a Numazu Grand Hotelbe. Sikerült még sötétedés előtt odaérnem. A hotelben becsekkoláskor megajánlották, hogy vigyem fel nyugodtan a bringát a szobámba. Wow, nem számítottam rá, de örültem neki. Hotelben volt ingyenes mosógép is, úgyhogy gyorsan kimostam a ruháimat. Utána még így is volt időm kicsit sétálni. Erre a város felfedezésén kívül azért is szükség volt, hogy a lábaimat kicsit kimozgassam a közel 130 km tekerés után. Egész nap szerencsére tiszta idő volt, így gyakran láttam Fuji-t, ahogy egyre közelebb értem hozzá. Lefele Hakonéból a tenger arany színben fürdött a délutáni nap fényében, megkoronázva az mászás utáni jutalom ereszkedést.

Második nap a hotelben reggeliztem. Itt az alkoholos kézfertőtlenítés után adtak egy darab gumikesztyűt is, hogy azzal szedjek a büfé reggeliből. Reggeli rendben volt, és végül ismét fél 8-kor sikerült elindulnom. Még a délelőtt elértem, majd magam mögött hagytam Fujit. 11 körül volt egy kisebb esésem: épp az 1-es út mellett mentem, így a forgalom miatt inkább a járdán tekertem. Viszont a járda javítva volt, és egyik része kicsivel magasabb, beton elem volt, aminek a szélét kaptam el a kerekemmel, és visszalökött, így végül a másik oldalon a korlátot kellett megfognom és azzal álltam meg. Szerencsére nem ütöttem meg magam, és bringám is viszonylag jól megúszta: az első kerekem szélén egy részen sérült a gumi, és felszínre jött a szövet, de nem szakadt át, illetve a kormány jobb oldali szarva kicsit meggörbült. De ez sem zavart a későbbi tekerésben. Ezután nagyobb odafigyeléssel és különösebb esemény nélkül elértem a második napi hotelem, a Kuretake Inn Central Hamamatsu-t. Ez is az elsőhöz hasonló, kicsit retró business hotel volt, épp akkora szobával, amire szüksége van egy üzleti utazónak. Pont tökéletes, mivel nem terveztem túl sok időt a szobában tölteni. Itt is engedték, hogy felvigyem a bringát. Este ismét maradt időm felfedezni a várost, beleértve a város kastélyát is.

Másnap reggel ismét gumikesztyűben reggeliztem a hotelben, majd 8:20-kor elindultam. Ez az útszakasz apróbb falvakon és szántóföldeken vezetett át. Sokszor mikan (kb mandarin) földek között tekertem, amik február ellenére, éppen érettek. Az egész tájnak Toszkána hangulata volt. Délutánra értem el Nagoya városát, ahol már voltam korábban. Hétágra sütött a nap, így szombat délután lévén hatalmas élet volt a belvárosban. Egy rock zenekar adott ad-hoc koncertet a tér egyik sarkán, a másik oldalon pedig Demon Slayer kosztümben két rúdtáncos tartott bemutatót. Én még ránéztem a Nagoya kastélyra, majd a lassan lenyugvó nap fényénél folyattam utam. Egy útmenti tábla alapján találtam egy másik kastélyt, a Kiyosu kastélyt. Végül 6 körül megérkeztem az Ichinomiya City Hotel-be. Itt nem engedték, hogy felvigyem a bringát a szobába, de volt fedett biciklitároló legalább. Eddigre kezdtem elfáradni, illetve a környék sem nézett ki túl izgalmasnak, így Uber Eats-en rendeltem vacsit, és inkább a hotelben maradtam és kimostam a ruháimat. Ez a kettő azért függ össze, mert annyira minimál sikerült pakolnom, hogy csak egy darab nadrágom volt. A hotelen belül tudtam mozogni a fürdőköntösben, ami a szobához járt, de kimenni nem tudtam amíg a nadrágom meg nem száradt.

Ekkor szombat este volt, és kb az út háromnegyedével megvoltam. Kezdtem fáradni, meg volt még két napon hátra, így másnapra egy laza 80 km-t terveztem kisebb kitérőkkel, majd hétfőre egy 70 km-es befejezést (az eddigi napi 130 km-ek helyett). Ennek megfelelően foglaltam is hotelt a hátralévő az út felénél, Hikone-ban.

Ezen az éjszaka volt egy nagyobb földrengés Fukushimában, amire Tokióban is felébredtek a kollégáim. Én átaludtam az egészet, és csak másnap láttam a sok üzenetet, hogy mindenki rendben van-e.

Vasárnap reggel az időjárás előrejelzés egész hétfő délelőttre esőt mondott, így kénytelen voltam újratervezni az utamat és úgy döntöttem, megcélzom Kiotót még aznap, és jutok amíg jutok. Nem foglalok előre új szállást, majd ahogy jön az este és látom, hogy meddig jutok, akkor kitalálom. Útközben teljesen véletlenül belefutottam egy repülőcsészealjnak látszó építménybe: a Panasonic Solar Ark, ami egy napelem telep. Később egy vidéki kastélyt néztem meg, majd az öreg Nakasando út menti házakat és el is értem a Biwa tavat. Itt ami meglepett, hogy noha van bicikliút a tó körül, az csak az egyik irányba van felfestve, és nekem épp a másikba kellett mennem.

Végül 5 körül elértem Kiotót. Gyorsan kerestem hotelt booking.com-on, és így sikerült egy menőbb belvárosi hotelben kifognom egy szobát féláron. 6 körül meg is érkeztem, és szembesültem vele, hogy ez egy fancy, modern hotel, így kissé félve kérdeztem meg, hogy felvihetem-e a bringát. Végül azt kérték, hogy rakjam be a vonatra való zsákba, és abban vigyem föl (gondolom, hogy ne koszolja össze a helyet). Ebbe boldogan egyeztem bele. Este még arra is maradt időm, hogy kicsit körbesétáljak Kiotó belvárosában. Vettem elvitelre hamburgert és kiültem a folyó partjára megenni.

Még éjszaka elkezdett esni az eső, és csak nem akart elállni. Reggelről szereztem reggelit, majd megfürödtem a hotelben újra, és végül 11-kor kénytelen voltam kicsekkolni. Az eső csak nem akart alábbhagyni, így beöltöztem az eső kabátomba és nadrágomba, és elindultam a végleges szállásom felé, egy Észak-Kiotóban lévő Airbnb-be. (Külön extra, hogy a házat egy magyar házaspár adja ki.) Az esőben tekerés legalább értelmet adott annak, hogy miért cipeltem egész úton az esőkabátot. Ugyanakkor arra is rámutatott, hogy jó dolog a gördülési ellenállás csökkentése vékony és sima kerékkel, de esőben ez nagyon könnyen csúszik. Végül kb fél óra alatt elértem a szállást. Délutánra az eső is elállt, és így a környéket is fel tudtam fedezni. Nagyon tetszik, pont annyira van messze a belvárostól, hogy már nem turistás, hanem sokkal inkább helyi boltok, éttermek vannak. Este a bőröndöm is megérkezett, amit még indulás előtt adtam föl, benne a laptopom és a ruháim. A tervem, hogy egy hónapot maradok, aztán meglátom. A cseresznyefa virágzás két hónap múlva lesz igazán szép, úgyhogy lehet egy hónap után tovább megyek Kobéba, majd áprilisban még visszafele ismét megállok Kiotóban. Még meglátom.

Végül négy nap alatt 530 km-t tettem meg. Folyamatosan figyeltem rá, hogy óránként megálljak inni és egyek valamit (péksütit, csokit, müzliszeletet). Ebédre sem igazán ettem sokat, inkább az is csak egy volt a megállók közül.