Karanténban

Ma jár le a 2 hét kötelező otthoni karanténom, és már ideje volt. Az elmúlt 14 napban csak arra mentem ki a lakásból, hogy kivigyem a szemetet és behozzam a postát, illetve ha kaja vagy csomag jött, azokat vettem át. Összességében teljesen élhető volt, csak a sport hiányzott, de az nagyon. Uber Eats nagyon népszerű itt, és azon rendeltem kaját párszor, meg még novemberben bevásároltam tartós dolgokat előre, és azokból főztem sokat. Uber Eats-en a közeli konbinikból, kis boltokból is lehet rendelni, így volt friss tejem a kávéhoz.

Hoztam ajándékba pár barátomnak bort, amit azoknak akikkel csak online tartom a kapcsolatot, el is küldtem. Ehhez a Yamato csomagküldőnek azt a szolgáltatását használtam, hogy kijönnek házhoz összeszedni a csomagot. Ez meglepően gyors: délután 3-kor tudtam kérni, hogy aznap 5:30-7 között jöjjenek összeszedni, és két nappal későbbre oda is ért. Neten ki tudom tölteni, hogy honnan hova küldöm a csomagot, így amikor kijönnek összeszedni már ott van náluk kinyomtatva a címke, nekem nem kell kézzel felírnom a címet. Másik király szolgáltatásuk, hogy lehet úgy is küldeni, hogy a címzett fizet. Ezt arra használtam, hogy a költözés során feleslegessé vált cuccaimat felajánlottam a kollégáknak, és volt, aki mondta, hogy nem tud eljönni érte, de fizeti postát.

A karantént amúgy nem ellenőrizték annyira szigorúan, mint otthon. Csak annyi volt, hogy minden nap küldtek egy üzenetet Line-on (a helyi WhatsApp-Viber-Messenger), hogy van-e lázam vagy bármilyen más tünetem nekem, vagy bárkinek a háztartásomban. Mondjuk ez a lazaság oda vezetett, hogy decemberben egy Angliából hazatérő japán a karantén ideje alatt kiment vacsorázni, majd később ő, és a vacsoratársaság több tagja is pozitívra tesztelt a brit variánssal. Most emiatt szigorítanak a szabályokon, hogy büntetni lehessen azt, aki nem tartja be az előírásokat.

Az elmúlt két hétben azért igyekeztem edzeni is amennyit tudtam. Találtam egy fél órás, ugrálós, guggolós YouTube edzést, azt csináltam meg minden nap. Mindig este 6 körül csináltam, és a polifoam-on ugráltam, így remélem az alsószomszédnak nem volt nagyon zavaró. Meg sokat játszottam otthonautomatizálásos dolgokkal is, de erről majd írok külön, ha kész lesz minden, amit tervezek.

Eredetileg az volt a terv, hogy egy hét múlva indulunk síelni egy csapat kollégával. Egy hónapra béreltünk egy házat egy sípálya mellett. De január 7-én ismét szükségállapotot (state of emergency-t) hirdettek Tokióra és a környező prefekturákra, később kiterjesztve más részeire is az országnak. Ez a gyakorlatban csak annyit jelent, hogy kérik az embereket, hogy legyenek figyelmesek és az éttermeket, hogy zárjanak be korábban. Nincs semmi otthonihoz hasonló kijárási tilalom. Nagano, a prefektúra ahova mennénk, arra még a state of emergency sem érvényes, de ők ezen a héten hirdettek medical emergency-t, így végül az út elhalasztása mellett döntöttünk. A társaság minden tagja az indulás előtti két hétben nagyrészt otthon maradt volna, így minimális lett volna annak a kockázata, hogy mi fertőzötten megyünk oda. A döntés oka nagyrészt az volt, hogy ha mégis elkapjuk, akkor azzal tuti belekerülünk a hírekbe, mint "azok a felelőtlen külföldiek, akik nem tudtak otthon maradni", ami azért részben megalapozott lenne. Meg a társaság japán tagja (a volt itteni manager-em felesége) attól is aggódott, hogy a szomszédaik megszólják őket, hogy ilyenkor utaznak, meg hogy ott a helyiek fognak beszólni a tokiói rendszámos kocsira. A state of emergency és a medical emergency is február elejéig van kihirdetve, úgyhogy azt beszéltük meg, hogy akkor egyeztetünk, és ha javul a helyzet, akkor február második felében még el tudunk menni remélhetőleg.