Visszaút

Eredetileg január 9-én terveztem visszajönni, mert az volt az első szombat újév után (január 1 péntekre esett, és mivel kellett indulás előtt csinálnom egy COVID tesztet, inkább az ünnepek után akartam azt). Aztán novemberben a Turkish Airlines törölte a hazafele járatomat, és a legközelebbi időpont amikor repültek a január 7, csütörtök volt, így átkértem oda a jegyemet.

Karácsony körül aztán megjelent a COVID brit mutációja, aminek eredményeként pár óra alatt teljesen megszűnt a légiközlekedés Angliába és Angliából. Itt már aggódtam, hogy mi lesz, ha ezt megtalálják Magyarországon is. Aztán december 27-es hétvégén felröppent a hír: Japán ismét nem enged be külföldieket (mint március és augusztus között), illetve a japán állampolgárokra is extra szigorítások vonatkoznak, ha voltak Nagy Britanniában, vagy Dél-Afrikában az elmúlt 14 napban. Másnapra pontosították, hogy az itt lakó külföldiekre nem vonatkozik, de így is eléggé beparáztam, hogy még a végén nem fognak visszaengedni. Mindeközben Japánban továbbra is emelkedtek az esetszámok (Tokió pl először lépte át a napi 1000 új esetet), és várható volt, hogy az újév után újabb szigorítások jönnek (amik most a leginkább egy újabb state of emergency-nek néznek ki).

Közben egy baráti társaság kivételével mindenkivel tudtam már találkozni, úgyhogy eldöntöttem, hogy hazamegyek még a hét vége előtt. Végül január 1, péntekre találtam jegyet a LOT-tal ismét (akik eddigre már visszaadták az eredeti jegyem árát). Ami jó volt ebben a jegyben, hogy Lengyelországban sem találtak a brit mutációból eddig (mert közben Japán szorgosan adogatta hozzá azokat az országokat a listájához, ahol találtak), és ha bármi közbejön az utolsó pillanatban, akkor legalább egy európai országban ragadok ott. Ami külön érdekes, hogy amikor augusztusban eredetileg megvettem a LOT-nál a jegyet, az oda-vissza került 97,070 yen-be, míg most egyirányba is csak 52,672 yen-t fizettem (ráadásul ebben két feladott csomag volt, míg az eredetiben csak egy). Bár figyelembe véve, hogy a repülő félig sem volt, így érthető, hogy nem ment föl az ára.

Néztem azt is, hogy a Turkish visszautamat átfoglaljam korábbanra, de ők csak a hét elején repültek, és addigra nem lett volna meg a COVID teszt. Velük majd még beszélek azért, hátha visszaadják a jegyár egy részét vagy adnak érte kupont későbbre.

Szóval megvolt a jegyem a LOT-nál péntekre. Az utolsó baráti társasággal szerencsére meg tudtuk beszélni a találkozót még erre a hétre, így már csak a COVID teszt maradt. Japán jelenleg minden külfölditől elvárja, hogy a repülő indulása előtt 72 órával vett mintából csinált negatív PCR teszttel rendelkezzen. A határidő necces, de végül a WhiteLab felár nélkül ígérte, hogy 24 óra alatt küldik az eredményt, így hozzájuk foglaltam időpontot szerda reggelre.

Ők a torokból vesznek mintát, így előtte 4 órával nem szabadott se inni, se enni, se fogatmosni, vagyis kb az ágyból kikelve már szálltam is föl a vonatra. Mintavétel pár perc alatt megvolt. Torokba nyúltak le a pálcával, ami kellemetlen volt a gag reflex miatt, de legalább nem az agyamat kapargatták, mint az orrból történő mintavételnél. Másnap reggel küldték az eredményt, hogy negatív.

Pénteken Anya vitt ki a reptérre, ahova kicsit több, mint 2 órával az indulás előtt érkeztünk, így még senki nem volt sehol. Végül 2 órával indulás előtt kinyílt a csomagfeladás. Az első járat Varsóig ment, így meglepte őket, hogy nekem Japán az úticélom. Kérdezték, hogy mi okból megyek, és amikor mutattam a vízumomat, a re-entry permit-et, a residence card-omat és a COVID tesztet, akkor kis türelmet kértek, és felhívták a LOT központot. Ott leokézták ezt, úgyhogy átadtam a csomagokat és megkaptam a beszállókártyákat.

A varsóig menő gép egy kis, 2+2 üléses, légcsavaros gép volt. Annyira rázkódott, hogy amikor leraktam az alkoholos törlőkendőt az asztalomra, az pillanatok alatt lepattogott és beesett az ülés mögé. Emellett meglehetősen hangos is volt, bár azt szerencsére a zajszűrős fülhallagtóm szinte teljesen kizárta. Tömeg nem volt, mindenki egyedül tudott ülni. Varsóba időben érkeztünk, így majdnem 10 órát várhattam a következő járatra. Ezalatt teljesen bejártam a varsói repteret, ami kb a ferihegyhez hasonló méretű. Ettem a mekiben, találtam barackos kólát, átválogattam a karácsonyi képeket, olvastam, hallgattam podcast-ot, szóval igyekeztem eltölteni az időt. Legalább az internet gyors volt és ingyenes, és alig voltak a reptéren, így konnektort találni is könnyű volt.

A beszállás előtt mindenkinek ellenőrizték a COVID teszt papírját. A repülőn ismét alig voltak, az enyém volt az egész középső blokk-beli 3 szék, és itt hoztak melegkaját és bort is. Ráadásul mindenki kapott egy másfél literes üvegnyi ásványvizet, aminek nagyon örültem a szűkmarkú Turkish Airlines után. Leszállás előtt láttuk a Fuji-t, miközben ment le a Nap. A reptéren csináltak megint egy COVID tesztet: tele kellett köpködni egy kémcsövet, majd kb egy óra múlva meg is volt az eredmény. Közben ki kellett tölteni egy netes form-ot arról, hogy hol leszek házi-karanténban a következő 14 napban, illetve az emial címemről és a telefonszámomról. Ezeken majd elvileg rendszeresen kérdeznek az állapotomról, amihez a helyi chat app-ban, a Line-on is hozzá kellett adnom őket barátnak. Itt küldtek is másnap kérdőívet, hogy van-e lázam, vagy egyéb tünetem.

Ezután jött a sima útlevél ellenőrzés, ami szokásosan simán ment (minusz a sorok: rögtön sorra kerültem). Eddigre a csomagok is lejöttek már, és indulhattam is volna. Idefele Magyarországon megállítottak a vámosok és kinyittatták az egyik bőröndöm, és noha semmi szabálytalanságot nem találtak, most előre átolvastam a szabályokat. Kiderült, hogy Japánba max 3 üveg piát lehet behozni, én meg 9 üveg bort, 2 üveg Unicum-ot és 1 üveg pálinkát hoztam (nagyrészt ajándékba). Ez azért jóval több, mint a 3, így szépen kitöltöttem a vámos papírt. A vámtisztet is meglepte, hogy nem végig a "nincs semmi vámolni való" rublikát ixeltem, és megkérdezte, hogy pontosan milyen italokat hozok, és hogy mekkorák az üvegek (a limit darabra van, és azt is kell feltüntetni, de a vámot literje után kell fizetni). Végül 9 üveg 750 ml-es bort és 3 üveg fél literes vodkát mondtam (nem akartam magyarázni a pálinkát és az Unicum-ot, és alkohol szintben ugyanaz kb.). Erre összesen 1100 yen-t kellett fizetnem, ami aprópénz a szabadságért (igazából azért igyekszem kifejezetten figyelni minden szabály betartására, mert a munkavízumot könnyen elveszik, ha úgy ítélik meg, hogy több bajt okozok, mint amennyi adót fizetek).

Mivel már a reptértől karanténban voltam, így nem használhattam tömegközlekedést a hazajutásra (és erre többször is rákérdeztek kifele jövet), úgyhogy foglaltam előre COVID taxit, ahol elvileg a vezető légmentesen el van zárva az utasoktól. Hát értem egy sima kocsi jött. De így is 25,000 yen volt a hazafele út, ami főleg annak fényében durva, hogy a Budapest-Tokió repjegy ennek csupán a duplája volt. Mindegy, nem volt más választásom.

Végül este 9 körül hazaértem. A lakásom hideg volt, de amúgy semmi baja nem lett az egy hónapos távollétemben. Kicsit aggódtam, hogy nehogy szétfagyjanak a vízcsövek, de bent sose ment 10 fok alá a hőmérséklet. A postaládámat sem árasztották el a levelek szerencsére, és lejárt számlák sem vártak.

Rendeltem curry-t vacsira, és ezzel meg is kezdtem a 14 napos karanténom. Az otthon töltött 1 hónap alatt felszedtem 7-8 kilót, amit viszont így ebben a 14 napban sem nagyon fogok leadni. Mindegy, majd utána.