Az elefánt a szobában

Beszéljünk az elefántról a szobában: miért váltottam egyes szám első személyre a mesélésben januárban, és mi van Annával.

Tavaly novemberben adódtak gondok a kapcsolatunkban, amin a kiköltözési stressz és Annának az otthoni egyedüllét sem segített. Én próbáltam megoldani a problémákat és dolgozni a kapcsolatunkon, de eddigre Anna olyan állapotban volt, hogy inkább úgy döntött, hogy hazaköltözik. Mivel a cégem, Indeed fizetett mindent a kiköltözés kapcsán, én cserébe vállaltam, hogy ha az első év során elhagyom céget, akkor ezt vissza kell fizetnem. Emiatt az volt az eredeti tervem, hogy egy évet biztosan maradunk és majd utána meglátjuk, hogy hogy tetszik. Ezen a terven Anna döntésének fényében sem változtattam, inkább úgy láttam, hogy ez ad nekünk egy lehetőséget kicsit külön átgondolni a dolgokat, úgyhogy én maradtam.

Ettől függetlenül nagyon megütött, amikor Anna felszállt a gépre és elment. Januári-februári síelések, később az agyatlan mennyiségű futás (1610 km-nél vagyok 2020-ban) és biciklizés ennek a feldolgozásáról és a gondolkozásról szólt. Aztán jött a COVID és az otthonról dolgozás. Igyekeztem mindebben meglátni a jót, és kihasználni ezt az időt az elmélkedésre.

Májusra eljutottam két dologra:

  • nagyon tetszik Japán és maradni szeretnék
  • szeretnék még egy esélyt adni a kapcsolatunknak Annával

Ezt megírtam Annának, aki az első miatt úgy látta, hogy esélytelen, hogy meg tudjuk javítani a kapcsolatot: ő nem tud most kijönni, mert otthon akar munkatapasztalatot szerezni. Én kértem, hogy legalább egy Skype-os párterápiának adjunk egy esélyt (ami valószínűleg COVID miatt akkor is így lenne, ha egy országban laknánk), de erre is nemet mondott. Így más lehetőség nem maradt, mint a válás, amit augusztusban én indítottam el.

Hiába kértem a beadványban, hogy december második felén legyen a tárgyalás (amikorra hazaérek és a karantén is lejár), egy héttel a haza utam előttre tűzte ki a bíróság. Felhívtam őket és jeleztem, hogy én nem fogok tudni ott lenni és kértem, hogy rakjuk át decemberre, de helyette a bírónő úgy döntött, hogy eltekint a személyes jelenlétemtől, ha küldök magam helyett ügyvédet. Amit meg is tettem. November 23-án lezajlott a tárgyalás és a bíróság felbontotta a házasságunkat.

Érdekesség: Ed kollégámmal többször voltunk vacsorázni, iszogatni amióta átköltöztem az új helyre. A legtöbb kis bárban mindenki beszélget mindenkivel, és mi is megkaptuk a "honnan jöttetek?", "hány évesek vagytok?", "barátnő?" kérdéseket. Ennek kapcsán megtudtam, hogy az elvált emberre a japán szleng a ばついち, batsu ichi kifejezést használja. Batsu egyrészt X-et, keresztet jelent, amit pl az igaz-hamis kérdéseknél a hamis-ra használnak (az igazra a maru-t, kört használják), de emellett a batsu büntetést is jelent. Az ichi egy-et jelent, és igen, ebből következik, hogy aki kétszer vált már el az batsu ni, aki háromszor az batsu san stb. Elvileg az a kifejezés eredete, hogy váláskor kihúzták (kiikszelték) a városi nyilvántartásból a házasságot, és így megjelent a személy mellett az egy X.