WA 1.4 - Rengeteg mászás a Fuji-ért

Szombati napra nagyon szép időt mondott, így azt terveztem, hogy fölmegyek a sziget közepén húzódó hegyvonulatra, hátha látni fogom Fujit. A hegyvonulat tetején fut az Izu Sky Line fizetős út, ahonnan a szállásadóm elbeszélése alapján gyönyörű kilátás nyílik a félszigetre és Fuji-ra is.

Reggeli után első célom az Amagi hegy volt addig, ameddig biciklivel fel tudok menni. Ez végül elég sokáig sikerült, és menetközben gyönyörködhettem az őszi levelek sokszínűségében, és Fujit is megpillantottam többször is. Az Amagi hegy után visszaereszkedtem az Izu Sky Line elejére, de itt szembesültem vele, hogy csak motorokat és autókat engednek be, bicikliket nem (a honlapjuk alapján ez nem volt egyértelmű). Így módosítottam a tervemet, és a sziget nyugati felén lévő Izunokuni városba ereszkedtem le. Itt megebédeltem egy rámenesnél, majd elmentem az Izunokuni Panorama Park libegőjéhez. Hétvége lévén itt kb fél órát kellett sorban állnom, de cserébe minden libegőbe csak egy csoportot raktak, így én egyedül utazhattam. A libegő tetejéről pompás kilátás nyílt a Fujira. Lefele szerencsére nem kellett sorba állnom.

Ezután a tengerpart felé vettem az irányt. Itt a nevezetességek az akváriumok, amiket én most kihagytam, viszont egy kisboltban találtam helyi kólát, egy zöldteás és egy mikai (ami a helyi narancs) ízesítésűt. Az első hiába volt zöld színű, sima kóla íze volt, a másodiknak meg Fanta íze.

Utolsó állomásnak a Nirayamai öntödét terveztem megnézni, amit 1857-ben építettek, és a város egyik nevezetessége. Sajnos épp felújítás alatt volt, így csak a kirakott képen láttam, hogy hogyan néz ki normál esetben az épület.

Ekkor már 3 óra is elmúlt, úgyhogy hazafelé vettem az irányt, mert még volt előttem egy hegy. Végül 5 után nem sokkal megérkeztem, és be is tértem vacsorára az első napi étterembe.

Nap végére nagyon elfáradtam. Összesen 95 km-t tettem meg, 1544 m emelkedéssel. Talán nem kellett volna ezt csinálnom így egy nappal a hazamenetel előtt, de a Fuji látványa kárpótolt érte.