Workaction 1.1 - Irány az Izu félsziget!

Jövő évre nagy terveim vannak arról, hogy beutazom Japánt, mindig egy másik hotelből dolgozva, hétvégenként utazgatva. A japánok a work-action szót használják erre a work-from-anywhere rendszerre. November végén megyek haza Magyarországra, de még előtte befért egy workation teszt: az Izu félszigeten töltök most egy hetet. Biciklivel jöttem, úgyhogy a heti cuccaimat inkább postára adtam, minthogy a bringán kelljen magammal hurcolni.

Múlt péntek este feladtam a csomagomat a lakásomhoz közeli konbiniben megcímezve az Airbnb-t, ahol majd megszállok. Vasárnapra ígérték, hogy megérkezik a csomag. Mivel ebben volt a ruhám jelentős része és a laptopom is, így fontos volt, hogy legkésőbb hétfő reggelre ide érjen.

Szombaton 6-kor keltem és 7-kor már indultam is. Ahogy közeledik a tél egyre hamarabb sötétedik, és minél kevesebbet akartam sötétben bringázni. Viszonylag eseménytelenül hagytam el Tokiót és délben már az 1-es számú úton bicikliztem a tenger mellett dél felé. Odawara városban egy útmenti tábláról tudtam meg, hogy van itt egy kastély, úgyhogy tettem egy kis kitérőt. Tetszetős kis japán kastély, de időhiányában csak kívülről néztem meg.

Folyattam az utam és lassan beértem az Izu félszigetre. Jelentős vulkanikus tevékenység volt/van a szigeten, aminek köszönhetően híres az onszenekről, a termál fürdőiről. Illetve szintén ennek eredményeként meglehetősen hegyes, sziklás. A régi halászvárosok az öblökben vannak, viszont két öböl között általában kénytelen fölmenni a hegyre az út, és elég sok alagút is van menetközben. Ráadásul kb egyetlen út van a sziget keleti szélén, így elég jelentős volt az autós forgalom. Egyértelműen egy haladóbb biciklis útvonal. Viszont a látvány kárpótol minden kapaszkodóért cserébe, és az autósok is többé kevésbé figyelmesek. Bár páran az alagútban is nekiálltak leelőzni engem -.-

Amikor az utat terveztem reménykedtem, hogy majd menetközben látni fogom Fujit, de sajnos párás volt az idő, így egyszer sem pillantottam meg. Mindegy, talán majd hazafele.

Délután 2 körül álltam meg ebédelni a Sukiya étteremlánc egyik éttermében. Nem egy nagy szám, de ezt találtam gyorsan. Ebéd után folytattam az utat. Kicsivel később eleredt az eső, de szerencsére nem volt hideg, így felvettem az esőkabátot és folytattam az utat. Nem sokkal később el is állt, és még egy szivárvány is megjelent az égen.

Az út utolsó szakaszán kipróbáltam a Japánban nemrég megjelent biciklis Google Maps navigációt. Hát nem nyerte el a tetszésemet. Gondolom a nagy forgalom miatt nem a part-menti nagy utat javasolta, hanem bevitt a szárazföld belseje felé kisebb utakra. Majd az utak átmentek földútba, miközben csak emelkedtek folyton. Nem épp az én road bike-omnak való terep.

Végül 5 után nem sokkal megérkeztem az Airbnb-mbe. Érkezéskor a szállásadóm megmérte a testhőmérsékletem lézeres pisztoly-hőmérővel, de rendben találta, ami kicsit meglepett, lévén egy hatalmas emelkedőn voltam túl és rendesen kimelegedtem. Mondjuk közben kezdett lehűlni a levegő kint, szóval a homlokom lehet már amiatt volt hidegebb.

A szobám nagyobb, mint az új lakásom, és az erkélyről látszik a tenger 😍 A szoba elfoglalása után kérdezte a szállásadó, hogy mikorra szeretném lefoglalni az onszent. Kérdeztem, hogy fél óra múlva lehetne-e? És lehetett! Szóval a fáradt izmaimat rögtön kiáztathattam a forró vízben.

Vacsorára a szállásadóm a közeli Danran japán éttermet javasolta. Én voltam az egyetlen vendég, és magurodon-t, tonhalat rizzsel ettem. Többet vártam a tonhaltól lévén egy félszigeten vagyunk, de így is elég jó volt.

Strava-val mértem az utamat, és végül 143 km-t tettem meg 1326 m emelkedéssel. Viszonyításként ez kb a Velencei tótól felmenni a Kékesig.