Defekt és hőség

Hétközben láttam itthon, hogy a biciklim hátsó kerekén a gumi mintha kapott volna egy ütést oldalról, és egy S alak van benne. Konkrétan a külső gumiban, a felni úgy tűnt, rendben van. A múltkori úton volt egy szakasz, amikor szűk volt az út, és nagy volt a forgalom, úgyhogy a járdán mentem. Így viszont minden keresztutcánál kénytelen voltam ledöccenni, majd vissza. Az az elméletem, hogy az egyik ilyen padkát túl gyorsan vettem és az üthette meg. Mindegy, nem tulajdonítottam neki túl nagy jelentőséget.

Mivel múlt hétvégén 11 körül indultam biciklizni, és így sötétben kellett megtennem a hazaút nagy részét, most jobban terveztem: felkeltem 5:40-kor és 6:30-kor már a biciklimen ültem. Szombat hajnalhoz képest meglepően sokan voltak az utakon. A cél a Yamanaka tó volt, ahonnan csodás kilátás nyílik a Fuji-ra:

A túra kicsit több, mint 200 km-nek ígérkezett, ezért is indultam ilyen korán. Múlt hónapban egyszer már csináltam egy közel 200 km-es túrát, és akkor szinte végig esett az eső, úgyhogy bíztam benne, hogy eső nélkül és korai indulással nem lesz gond.

2 óra után éppen elhagytam volna Tokiót, amikor az egyik emelkedő tetején egy nagy pukkanással kidurrant a hátsó kerekem. Ráadásul a külső gumi is felszakadt, így a nálam lévő ragasztószettel nem sokra mentem volna. Rákerestem, hogy hol van a legközelebbi bicikli szervíz, és találtam is egyet fél óra sétára. Egyetlen szépséghiba az volt, hogy a Google Maps szerint 10-kor nyit, és ekkor 8:30 volt. Mindegy, egy órát tudok várni. Azért elindultam, hogy megkeressem a boltot, meg hogy leellenőrizzem, hogy tényleg kinyit-e 10-kor. Google Maps előfordult már, hogy tévedett itt Japánban, ráadásul ez a hét Obon volt, amikor tradicionálisan az emberek szabit vesznek ki és hazalátogatnak a szülővárosukba.

Fél óra alatt oda is értem, és egy kiírást találtam a biciklibolt ajtaján, ami arról írt, hogy ezen a héten csütörtökön az egyik dolgozó COVID-19 tesztje pozitív lett, úgyhogy most bezárták a boltot és dolgoznak a biztonságos újranyitáson. Upsz. Egyrészt most kereshetek másik boltot, másrészt az egész koronavírus-veszély hirtelen sokkal kézelfoghatóbb lett: ha pár nappal később csinálja meg a tesztet a bicikliboltos, akkor nagyvalószínűséggel ma ő szolgált volna ki.

A következő bolt kicsivel messzebb volt, és majdnem egy órába telt, míg átértem. Mondjuk az is 10-kor nyitott a Google Maps szerint, úgyhogy ez nem volt akkora gond. Megtaláltam a boltot, viszont 10-kor nem nyitott ki. Ránézésre olyan boltnak tűnt, ahol a tulajdonos bezár Obon miatt és hazamegy rokonokat látogatni.

Mindegy, kedvemet ez nem szegte, elindultam a következő biciklibolt felé. Menetközben láttam egy parkot egy robottal. Japán mindig meg tud lepni.

Végül úton a következő biciklibolt felé elmentem egy bicikliszervíz mellett, ami meg sem jelent Google Maps-en. A boltos nem beszélt semennyit angolul, de megmutattam neki a felhasadt kereket, és így elég egyértelmű volt, hogy mit szeretnék. Azért elővette a Google Translate-t és beírta, hogy kicseréli a külsőt és a belsőt is, majd az árat. Én bőszen bólogattam mindkettőre. Kb 10 perc alatt meg is volt, és 4950 yen-t kért. Az adott szituációban igazából dupla ennyit is boldogan kifizettem volna. Amazonon hasonló külsők kb 3000 yenért mennek, és én ezen felül kaptam a belsőt is, meg a munkadíjat, úgyhogy szerintem nagyon jó áron megúsztam. Ráadásul a kedvenc QR kódos fizetési módomat, a PayPay-t is elfogadta.

Utána gondoltam bele, hogy mennyire jó világban élek: az egyik legrosszabb dolog, ami biciklizés közben történhet megtörténik, és 2 órával később újra minden rendben. Úgy döntöttem, hogy 2 óra kihagyás után nem folytatom az utat, inkább elhalasztom máskorra és most hazamegyek egy kis kerülővel. A közelben volt a Tama folyó, amiről olvastam több netes leírásban is, hogy jól lehet mellette biciklizni. Úgyhogy elindultam a folyó mentén lefelé.

Közben 11, majd dél lett és tűzött a Nap. Strava szerint 32 fok volt 62%-os páratartalommal, ami 42-nek érződött. Ez hitelesnek tűnik. Egyszer meg akartam nézni, hogy a km órám szerint hány fok van, de a kijelzője teljesen elfeketedett a hőtől (csak időlegesen, miután lehűlt visszatért normálisba). Másfél óra tekerés után elkezdtem rosszul érezni magam. Folyamatosan ittam, hogy hidratáljam és hűtsem magam, amit már kezdett a gyomrom rosszallani, közben a fejem is elkezdett fájni. Ekkor egy kicsit elkezdtem aggódni az egészségem miatt. Úgyhogy kerestem egy konbinit, vettem 2 liter hideg vizet, egy üveg narancslevet meg egy onigirit (hideg rizs labda valami töltelékkel, ebben az esetben majonézes tonhallal), majd leültem a konbini elé az árnyékba és megittam a narancslevet, a víz nagy részét, és megettem az onigirit. Ez és az árnyékban levés egészen helyrehozott, úgyhogy hazafele indultam. Még 25 km volt hátra. Innentől már városban mentem, ahol sokkal több árnyék volt, mint a folyóparton, és jobban is éreztem magamat.

Még július elején csodálkoztam rá először, hogy Ginza, a divatnegyed főutcáját hétvégenként sétálóutcává alakítják. Illetve most értettem meg, hogy mekkora különbséget jelent az, hogy itt világosszürkére vannak festve az utak. Érezhetően hűvösebb volt. Bár ez lehet, csak a nyitott ajtajú boltok sorában menő légkondiknak volt köszönhető.

Ahogy visszaértem Uenoba beültem ebédelni az egyik kedvelt helyemre, a Maguro don-ba egy halas rizs tálra. Február óta nem voltam itt. Ehhez kénytelen voltam egy meglehetősen japán húzásra: lehetetlen ezen a környéken bicikliparkolót találni. Az egyetlen hely, ahol nincsen útban senkinek a bicikli, tele van pakolva "biciklivel parkolni tilos" táblákkal. Meg biciklikkel, mert egy tábla nem fog senkit megállítani. Igen ám, de az én bringámon nincs letámasztó, és szeretem valamihez odazárni. És az egyetlen dolog ami itt volt, az maga a parkolni tilos tábla. Upsz.

Délután a légkondis lakásban lábadoztam. Nem tudom, hogy a nap ütött-e meg, vagy simán a korai kelés miatt voltam fáradt. Másnapra már teljesen összeszedtem magam, és sötétedés után futni is elmentem.