Ushiku Buddha, újabb szélmalom és majdnem űrhajó

Tegnap ismét nyakamba vettem a világot, és csináltam egy egynapos biciklitúrát Ibaraki prefektúrába. Ez a régió a legkevésbé vonzó címet nyerte el egy közvélemény kutatáson, és meglehetősen keveset tudnak róla az emberek. Amikor terveztem a biciklitúrámat, én is csak véletlenszerűen nézelődtem Google Maps-en Tokiótól kb 50 km-es távolságban, és így találtam rá a Ushiku Buddha szoborra, a Tsuchiura város parkjára a szélmalommal és a Japán Űrügynökség tsukubai központjára.

Szombaton kicsit lassabban indult a napom, és végül 11 körül indultam el. Az odafele út viszonylag eseménymentesen telt, leszámítva a különböző érdekes csatornafedőket, amiket megálltam lefotózni. Délután 3-ra értem el a Buddha szobrot, és hiába tudtam, hogy nagyon nagy lesz, így is meglepett. Viszonyításként ezt az összehasonlítást találtam:

DY7SckFU0AAMYgJ.jpg (962×565)
Balról a harmadik a Buddha szobor, amit én megnéztem.
Forrás: https://twitter.com/ogugeo/status/976949665257017344

120 m-es magasságával benne van a világ 5 legmagasabb szobra között (valahol azt olvastam, hogy ez a legmagasabb bronz szobor, de most nem találom a forrást). A 120 m egy 38 emeletes épület magasságának felel meg, és a szobor összesen 4000 tonnát nyom. Amúgy a világ 5 legmagasabb szobrából 4 buddhizmushoz kötődik, az ötödik (vagyis voltaképp az első, mert ez a legmagasabb) pedig egy indiai államférfi.

A szoborba fel is lehet mászni, és kinézni a mellkasánál/hátánál, de én inkább kihagytam és csak a kertbe vettem jegyet. Szombat lévén voltak látogatók, de azért nem volt tömeg.

A szobor előtt a következő felirat állt:

Holy Lord, Amida Buddha, thank you very much indeed for showing all of us sentient beings your great and unconditional love! As I raise my eyes to your compassionate face and find myself embraced in the light of your love and compassion, I understand in my innermost being that the life I live is a gift and that I have been entirely forgiven. My heart field with the joy of having received your light, I would like now to live the rest of my life with profound gratitude for all that you have done for me.
Now let us go into the Great Amida Buddha, where we are embraced in Amida's Unconditional Love.

Amit különösen érdekesnek találtam ezzel a felirattal kapcsolatban, hogy ha kicseréljük Buddhát Jézusra, simán állhatna egy keresztény helyen is.

Amit még érdekesnek találtam, hogy mennyire kevéssé ismert ez a szobor. Ma beszéltem róla a japán tanáromnak, és ő is most hallott róla először (holott itt nőtt föl Japánban). A külföldi útikalauzok is általában csak a Kamakurai nagy Buddhát említik, ami csupán 11.4 m magas, vagyis csupán tizede az Ushiku Buddhának. Más szóval a tenyerében elférne. Miközben mind Kamakura mind Ushiku hasonló távolságra vannak Tokiótól (noha lehet, hogy Ushiku-be kevésbé jó a tömegközlekedés).

A szobor után folytattam az utamat. Először a Yokaren Béke Múzeumot néztem meg kívülről, mert útba esett és elég érdekesnek tűnt az épület a képek alapján. A múzeum kertjében volt egy repülőgép is kiállítva, meg egy torpedó. Ahogy tovább mentem jöttem rá, hogy a közelben van egy katonai bázis, és valószínűleg ahhoz kapcsolódóan építették ide a múzeumot.

Tovább menve elértem a Tsuchiura város parkját, ahol egy szélmalmot néztem meg. Épp fújt a szél, úgyhogy a szélmalom forgott is. Eredetileg itt terveztem ebédelni, lévén ez volt az utam legtávolabbi pontja, de 4 óra lévén inkább hívnám uzsonnának.

Evés után folytattam az utat a következő állomásom felé, ami a JAXA Tsukuba Űrközpont volt. A szabadtéren kiállított rakétákat terveztem megnézni, de amikor odaértem akkor szembesültem vele, hogy ez egy még mindig működő űrkutatási központ, és nem lehet csak úgy besétálni. A kiállítóközpont pedig már bezárt a napra, úgyhogy végül csak csatornafedőn láttam űrhajót.

Hazafelé vettem az irányt, és kicsivel 8 után rendben haza is értem. Ha reggel időben indulok, akkor valószínűleg még világosban haza tudtam volna érni, de van lámpa a biciklimen, úgyhogy így sem volt vészes.