A tokiói német falu

A nikkoi út után elkezdtem keresni 1 napos túra-lehetőségeket. Random nézelődtem Google Maps-en Chibában, és így találtam rá a Tokyo German Village-re (東京ドイツ村). A leírás szerint egy német témájú theme park, ahol egy német kisváros főtere van felépítve, meg egy rakat vidámparki cucc (óriáskerék, tó csónakkölcsönzővel, állatsimogató). Az időszakos látványosság most épp a napraforgó volt.

Mivel a holland szélmalom is tetszett, mindenképp meg akartam nézni ezt is. Kicsit több, mint 60 km-re van, úgyhogy egy nap alatt oda-vissza simán megjárható bringával. Ráadásul az út első fele ugyanaz, mint amin Chiba városba mentem már korábban többször is.

Hétfőn fél 10 körül el is indultam. Chiba városig rendben volt az út. Már ismerem ezt a szakaszt, és a forgalom noha nagyobb volt, mint a hétvégi, nem éreztem magam veszélyben. Azonban Chiba után a Strava kivitt egy közel autópálya-szerű útra: 2x2 sáv, gyorsan menő teherautókkal. Egy ideig próbálkoztam a keskeny járdával, aztán inkább kerestem egy párhuzamos utcát. Hiába volt annyira jó a Strava nikkoi útvonalterve, itt most eléggé mellényúlt.

Végül fél2 körül értem a parkhoz. A honlapról nem volt egyértelmű, hogy van-e a parkba belépő, vagy csak a parkolásért és az attrakciókért kell-e fizetni. A kapunál egy bajor ruhás japán portáslány fogadott, aki megkért, hogy tegyem le a bringát a kapu melletti bringatárolóba, majd jöjjek vissza jegyet venni. Utána megkérdezte, hogy japán vagy angol nyelvű térképet szeretnék-e, mindezt végig japánul. Nem tudom, hogy a japántudásom fejlődik-e, vagy csak egyre jobb leszek abban, hogy a kontextusból kitaláljam, hogy mit mondanak :D Az angol nyelvű térképet kértem, kifizettem a 800 yenes jegyet és beljebb mentem.

Mint a térképről megtudtam autóval amúgy be lehet jönni, és az attrakciók között általában azzal mennek az emberek. Na mindegy, majd sétálok. A napraforgós kert volt legelől, majd egy étterem jött, ahol pizzát és tésztát adtak (gondolom elvégre Olaszország és Németország majdnem ugyanott van, nem?). Meglehetősen éhes voltam, úgyhogy ettem itt egy pizzát. Kb olyan volt, mint amit egy kamu német helytől számítani lehetett (kb a Pizza Hut színvonalát hozta). Később beljebb találtam igazi német étteremet, ahol adtak volna kolbászt meg krumplit.

Ezután vettem egy jégkrémet egy automatából és megkezdtem a mászást a gyönyörűen nyírt füvön a főtér felé. Útközben láttam egy nagy hajót (nem tudom, hogy fel lehet-e rá mászni, vagy csak kivilágítják éjszaka), egy ember méretű darázs bábot (ezt nem tudom miért csinálták, de a hideg futkosott tőle a hátamon) és egy német zászló színeire festett óriáskereket. Majd elérkeztem a főtérhez. A hangszórókból német-szerű zene szólt és már majdnem Németországban éreztem magam, amikor meghallottam valami állatokat bőgni:

Igen, azok mozgó dinoszaurusz bábok. Nem tudom, hogy pontosan miért kerültek ide, de itt voltak, mozogtak és bőgtek. Lehet ez a park része egy alternatív valóságnak, ahol a németek megnyerték a világháborút azzal, hogy felélesztették a dínókat?

Kifele menet még megnéztem néhány egyéb építményt, amiket valószínűleg szintén kivilágítanak éjszaka. Ezek között volt négy sárkány-oroszlán is, színes folyadékkal töltött üvegecskékből építve. Érdekes megoldás.

A hazafele út különösebb izgalom nélkül telt.