Új bringa és Kamakura

Tegnap végre megjött az új bringám, amit közel egy hónapja rendeltem! Kicsit kezdtem már aggódni, mert eredetileg 1-2 hetet írtak szállításra, de gondolom a COVID miatt még éppen csak visszaálló légiközlekedés megkavarta ezt is. Amikor érkezett sikerült a futárt is lefotóznom az ablakból, mert épp akkor néztem ki. A követő alapján tudtam, hogy szombaton fogják hozni, és a doboz mérete is stimmelt.

Maga a bringa 129 999 yen volt + 9704 yen a szállítás. Ezen felül számítottam rá, hogy vámot + japán ÁFÁ-t is kell majd fizetni, ami végül 7600 yen lett. Valami alapján 75 727 yen-re értékelték a bringát, aminek a 7.8 %-át vették, mint ÁFA (ami fura, mert az ÁFA 10%, kivéve ételekre, arra 8) majd hozzáadtak 1 635 yen-t, mint "helyi ÁFA" (amiről eddig még nem hallottam), és végül a posta is kért egy extra 200 yen-t, mint kezelési költség (ami egész nagylelkű). Engem semmiről nem kérdeztek, csak a futár közölte, hogy ennyit fizessek, amikor odaadta a dobozt.

Miután megjött a csomag, elszaladtam venni még pár dolgot (lámpát, csengőt, pedált, cipőt, pumpát, zárat, gumiragasztó szettet). A pedál és a cipő összeillik, és bele tudom pattintani, hogy felfele is tudjam húzni a pedált. A kilométerórát pedig már korábban megrendeltem ebay-ről.

Délután átjött Tomi és segített összerakni, majd el is mentem egy 30 km-s körre. Wow, teljesen más érzés, sokkal könnyebb tekerni, gyorsabban lehet menni. Rögtön el is kezdtem tervezgetni egy nagyobb túrát jövőhétvégére.

Viszont még ebből a hétvégéből is hátravolt egy nap, és jó időt mondott, úgyhogy megcéloztam Kamakurát, egy várost Tokiótól délre. Elsősorban a templomairól híres a hely, és a Nagy Buddha szobráról. Ezeket viszont már láttam, még 3 évvel ezelőtt, úgyhogy most a tengerpartot terveztem megnézni, és ott ebédelni. Az ebéd viszont sikertelenül zárult a sasok miatt: még 3 évvel ezelőttről emlékeztem, hogy láttunk táblákat, amik a veszélyes sasokra figyelmeztettek, akik hátulról jönnek és kikapják az emberek kezéből a kaját. Viszont most ilyen tábla nem volt a tengerparton, úgyhogy nagy nyugalomban leültem, kibontottam az ebédem, majd egy perc sem telt el és lecsapott az első, inkább csak kóstolgatva a távolságot. Felnéztem és több sas, meg egy csapat varjú körözött fölöttem. Gyorsan elkezdtem összepakolni. Szerencsére már visszaraktam az ebédemre a tetőt, amikor a második sas lecsapott, és így csak a tetőn koppan a karma, mielőtt visszaemelkedett volna. Gyorsan bemenekültem a városba, és egy útmenti padon fejeztem be az ebédemet.

Útközben nagyon meleg volt: 28-31 fokot mondott napközbenre, a kilométerórám dél körül 37 fokott mondott. De ugye az a napon volt. Pont úgy, mint én. Épp emiatt folyamatosan ittam a különböző sportitalokat, amik elvileg jobban pótolják az izzadsággal vesztett ásványi anyagokat, mint a sima víz. Meg emellett finomak is. Így nagyon tudtam értékelni a japán innováció nagyságát: nem ők csinálják meg a következő Facebook-ot, vagy eBay-t, de a mindennapi problémákra, apró kényelmetlenségekre tökéletes megoldásokat találnak és rendszeresítenek ország szerte: a legtöbb konbiniben beraknak fél literes italokat a fagyasztóba, és lehet onnan is venni! Most egy olyat választottam, amit mintha direkt erre gyártottak volna (a jeges design alapján gondolom), de máshol láttam már a sima italokat is lefagyasztani.

Visszafele megálltam Tokió határánál és csináltam pár képet a bringámról, majd ahogy beljebb értem ugyanazon az útvonalon jöttem, amin munkába jártam pre-COVID. Meglepetésemre Ginzában az estére sétálóutcává alakították a nagy utat, és tele volt emberekkel. Alapvetően nagyon tetszik a kezdeményezés, jó volt látni, ahogy az emberek birtokba vették az egész utcát (noha a kezdődő második hullám kapcsán valószínűleg nem kockázat mentes kimenni vásárolgatni, de mindenkinek eltérő a kockázatéhsége, és hivatalosan még minden rendben van, nem lettek új korlátozások bevezetve. Meg nem volt nagyon nagy tömeg, és mindenkin volt maszk).

Nap végére a telefonomon a Strava 120 km-t mért a GPS-szel, a kilométerórám pedig 110-et. Az elsőt biztos megkavarták, amikor beszaladtam boltokba, meg a magas házak között is néha pontatlan a GPS, a másodiknál viszont nem vagyok biztos benne, hogy jól van megadva a kerék mérete, meg néha kihagy egy kört (és olyankor egy pillanatra leesik felére a sebességem). A valóság valahol a kettő között van.