Kawagoe és vissza, 100 km+ biciklin

Tomi kollégámmal (aki kölcsönadta a biciklijét a múltkor) terveztük, hogy elmegyünk bringázni közösen. Most szombatra jó időt mondott, úgyhogy azt terveztük, hogy az Arakawa folyó mentén felmegyünk északra egész Kawagoe-ig (kis Edo, kb mint Szentendre otthon). Összesen kb 100 km-esnek ígérkezett a túra, és azt beszéltük meg, hogy 8-kor indulunk.

Nekem nem jött még meg az új bringám, úgyhogy a régivel mentem. Ez azt jelentette, hogy ami Tominak kényelmes sebesség volt a road bike-ján, az nekem már feszegette a határaimat. Viszont pont így lehet fejlődni, úgyhogy igyekeztem tartani a tempót, amikor meg lemaradtam, akkor Tomi mindig megvárt.

Fél 11 körül értünk Kawagoe-ba. Még a külvárosban láttunk egy érdekes játéktermet, amit direkt romnak építettek, ráadásul nyugati stílusban. Később a belvárosban megálltunk egy korai konbini ebédre, majd végiggurultunk az óvároson és hazafelé vettük az irányt. Én már jártam itt kétszer is, Tomit pedig zavarta az aránylag nagy tömeg (a szokásosnál jóval kevesebben voltak, de azért kb lehetetlen lett volna tartani a 2m távolságot, ha megállunk nézelődni). Hazafele úton kezdett beütni, hogy a szokásosnál nagyobb tempóval jöttem eddig, és kezdtem drasztikusan fáradni és lassulni. Ezen az egyre erősödő szembeszél is sokat rontott, ami még inkább kihozta a különbséget Tomi versenybringája és az én városi cirkálóm között: ő rá tudott hajolni a kormányra rendesen, míg nekem az egész felsőtestem vitorlaként tolt vissza. Az út végén tettünk egy kerülőt, hogy meglegyen a 100 km-t, így végül délután 3 körül érve haza. Teljesen kiütöttem magam az út végére, beérve abba a fázisba, amikor a fáradtság miatt már kezd nehézzé válni az egész mondatokban beszélés.

Ragyogó időnk volt. Tanulva a korábbi hibáimból most alaposan bekentem magam naptejjel indulás előtt, így nem égtem le. Ebédnél beszéltünk róla, hogy milyen jól esne egy sör, de sajnos Japánban ittasan kerékpározni ugyanolyan szintű szabálysértés, mint ittasan vezetni, így nem tettünk. Hazaérkezés után lezuhanyoztam, majd beültem a kádba és bontottam egy sört. Kirin, jutalom a nap végén (majdnem). Ezzel megszegtem azt az elvemet, hogy nem iszok egyedül, de nagyon jól esett kiáztatni az izmaimat a meleg vízben, miközben hideg sört iszok. (Síelés után is többször mentünk onszenbe, majd utána sörözni, és már akkor felvetettem, hogy milyen jó lenne kombinálni a kettőt, de általában tilos enni és inni az onszenben. Viszont itthon sikerült.)

A nap tanulsága: kicsit gyorsabb sebesség durván fárasztóbbá tudja tenni az utat. Ha egyedül megyek valószínűleg 1-2 órával később érek haza, de fele annyira se lettem volna fáradt. Viszont csak így fejlődik az ember, úgyhogy örülök, hogy így csináltam. Illetve annak is, hogy nem 150 km-es túrával kezdtük :D

Remélem hamarosan megjön az új bringám, és akkor nem lesz megállás. Tomival már elkezdtünk tervezgetni egy Tokyo-Kyoto/Osaka túrát őszre. Most az esős évszak van, utána nagyon meleg lesz, aztán tájfunok, úgyhogy várhatóan legközelebb szeptember végén-októberben lesz egész hétnyi biciklis idő. Eredeti tervem az volt, hogy megcélzunk egy napi 150-200 km-t, de a tegnapi túra után ezt átértékelem. Meglátjuk, hogy ha megjön az új bringám, akkor azzal mennyit javul a helyzet, meg ha elkezdünk rendszeresen edzeni akkor mennyit tudunk fejlődni.