Szélmalom és tengerpart

Noha pénteken esett az eső, szombatra már viszonylag jó időt mondtak. Vagyis felhős időt, 40% eséllyel esőre. Ez nem tűnt annyira rossznak, úgyhogy nekivágtam ismét Chiba prefektúrának.

Már múlt héten terveztem, hogy kimegyek az igazi óceánhoz (a Boso félsziget külső, keleti partjára), viszont ez legalább 150 km oda-vissza, amit soknak ítéltem egy napra. Így rendeltem egy függőágyat és hálózsákot, és azt terveztem, hogy majd keresek valami erdőt vagy ligetet és megalszom ott. Utánanéztem, hogy mennyire legális a vadkempingezés Japánban, és vegyes információkat találtam az interneten (van aki azt írta, hogy illegális, van aki azt, hogy nincs rá törvény), de abban mindenki egyetértett, hogy ha csak egy napig marad az ember, és reggel nyomnélkül eltűnik, akkor valószínűleg senki nem fog szólni. Fontolóra vettem a hotelt is, de egyrészt sok bezárt a vírus miatt, másrészt az egy jelentős kockázat lett volna mind nekem, mind az ottaniaknak.

Szóval szombat reggel fél 10 körül felpakoltam a biciklit és elindultam. Menetközben többször elkezdett szemerkélni az eső, úgyhogy komolyan fontolóra vettem, hogy visszafordulok, de végül elállt és délutánra a nap is kisütött. Addig pedig konbinikben vettem meleg teát és azzal tartottam magamban a lelket.

A japán vidék nagyon érdekes. Külön szeretem, hogy rengeteg helyen vannak kis, helyi vasútak. Most is belefutottam egy érdekesbe, ami úgy nézett ki, ahogy az emberek a 20. század közepén képzelték a jövőt.

Múlt héten nem sikerült a McDonalnd's drive thru-ban ebédet szereznem, úgyhogy most kipróbáltam a japán rivális, a Mos Burger-t is. És sikerült! Külön kihívás volt, hogy a rendelést egy kaputelefon szerű rendszeren át kellett leadni, ahol ők láttak engem, és kölcsönösen hallottuk egymást, de azért mégis nehezebb, mint tényleg szemtől szemben. Meg a menü is csak japánul volt. Amin különösen megakadtam, hogy az almás pitéjüknek az volt a neve, hogy スマートパイ, smart pie. Aki felvette a rendelésem nem volt biztos benne, hogy mindent jól értett-e, úgyhogy kiszaladt hozzám a menüvel és végig mutogatta, hogy mit rendeltem. Jól értette, de megértem az aggodalmát. Nagyon kezdetleges a japánom és ő nem tudta, hogy kb bármit kapok, örülni fogok neki.

Ahogy teljesen eltávolodtam a várostól, a házak többsége kertes ház lett, egy helyen még csirkéket is láttam. Nagyon tetszenek a japán házak, a legtöbb úgy néz ki, ahogy az ember egy japán házat elképzel. Emellett rengeteg rizsföldet is láttam.

Az első megálló, nagyjából utam felénél egy holland szélmalom volt: a Liefde szélmalom. A város (aminek amúgy az a neve, hogy Sakura - cserenyefavirágzás) honlapja szerint 1994-ben építette egy holland mérnök, Hollandiában készült elemekből. A Google Maps-es képek tanulsága szerint néha tulipánok is nyílnak mellette, de most csak egy kevés rózsa volt. Meg rizs. Rizs mindenhol volt.

Még az óceán előtt útba esett a Naruto állomás, amivel már csak a manga/anime miatt is csináltam egy fotót. Az óceán part szinte teljesen kihalt volt, gondolom senki nem utazik, meg amúgy is délelőtt még esett az eső. Meg megtudtam, hogy mi a különbség a tenger és az óceán között: míg én a Földközi tenger békés, apró hullámaihoz voltam szokva, itt úgy is, hogy nem fújt különösebben a szél, így is hatalmas hullámok voltak. Viszont még mindig kicsit hűvös volt, meg aggódtam, hogy hol fogok végül aludni, úgyhogy kihagytam a fürdést.

Egy konbiniben vettem vacsit, és a tengerparton megettem a naplementével. Eddigre szinte teljesen kitisztult az ég, úgyhogy gyönyörű volt a naplemente. Később megcsodálhattam a csillagokat is. Szinte már el is felejtettem, hogy mennyi van belőlük a nagy tokiói fényszennyezésben.

A telefonom eddigre kezdett lemerülni, úgyhogy elővettem az újonnan Amazonról rendelt külsőakksimat. Otthon direkt kipróbáltam és töltötte a telefonom. Most viszont kb fél perc után abbahagyta a töltést. Próbálgattam újra és újra, de csak nem ment. Szerencsére volt nálam egy tartalék is, de az csak 50%-ra tudta feltölteni a telefonom. Mindegy, majd másnap foglalkozok ezzel.

A tengerparthoz közel találtam egy kis fenyő ligetet és itt kihúztam a függőágyam sötétedés után. Már majdnem elaludtam, amikor hangokat hallottam. Egy csoport jött zseblámpával. Fiatalok voltak, akik kijöttek inni, beszélgetni. A függőágyat megnézték, de nem jöttek oda megkérdezni, hogy mit csinálok. Egy ponton elkezdtek énekelni, amire felébredtem, de ezt leszámítva eseménytelenül telt az éjszaka.

Reggel (ahogy vártam) a nappal keltem fél 5-kor. A reggeli harmat eláztatta a függőágyat, és részben a hálózsákot is, de majd otthon kiterítem. Összepakoltam mindent, majd vettem egy kávét egy automatából és kiültem az óceánpartra meginni. Most is meglehetősen hideg volt, úgyhogy nem igazán kívánkoztam belemenni a vízbe. Inkább hazafelé vettem az irányt.

Vasárnap hajnalban ahogy tekertem végig a városon szinte csak a bringám és a madarak hangját hallottam. Meglepett a csend, és a madarak csicsergése - elszoktam már ettől Tokióban. Egy konbiniben vettem egy vészhelyzeti külső akksit, ami 4 ceruzaelemmel megy. Nem ideális, mert az elemek nem újratölthetők, de most életmentő volt (enélkül kb félútig lett volna telefonom, onnantól emlékezetből kellett volna navigálnom). Mindig rácsodálkozok, hogy bármire is van szüksége az embernek, valószínűleg lesz egy konbiniben.

Fél 10-re így már Chiba városban voltam, vagyis félúton haza. Itt ettem második reggelit, majd folytattam utam. Eredetileg azt terveztem, hogy majd itt úszok egyet, de kezdett beütni a fáradság a korai kelés és a két napos biciklizés után, úgyhogy inkább hazafele indultam. Még egy folyóparton megálltam jégkrémet enni, majd délután 2 körül hazaértem.

Összességében nagyon élveztem a túrát. A japán vidék nagyon tetszik, és bicikli egy jó eszköznek tűnik a felfedezéséhez. Legközelebb valószínűleg legalább egy kempinget szervezek, hogy le tudjak zuhanyozni, és hogy ne legyen ott az extra stressz, hogy hol fogok aludni.

Bár minden további ilyen terv eléggé attól függ, hogy merre megy a COVID-19 szituáció. Most épp csökkennek a fertőzések, úgyhogy szép lassan újranyílik Japán: a szükségállapot már szinte csak Tokióra van érvényben, és már beszének róla, hogy itt is megszüntetik. Viszont ahogy a dolgok visszatérnek a régi kerékvágásba félő, hogy lesz egy második hulláma a fertőzéseknek ami (főleg mert itt is viszonylag jól vettük az első hullámot) lehet sokkal rosszabb lesz, mint az első. De ne legyen igazam.


Képek új lapon (talán könnyebb kezelni): https://photos.app.goo.gl/VRAKxiDXhKvg9HSP6