Chiba városi tengerpart

Az utóbbi hétben megérkezett a nyár Tokióba. Nem arról van szó, hogy kimaradt volna a tavasz, hanem hogy idén a tavasz egy borús kedd délutánra esett. Egyik nap még reggelről teát főztem, mert kicsit fájt a torkom ébredés után, másik nap meg ahogy ültem a nappaliban egyszer csak azt éreztem, hogy izzadok. Ahogy a hőmérséklet szinte minden nap közelítette a 30 fokot, úgy gondolkoztam egyre jobban, hogy milyen jó lenne lemenni valami tengerpartra.

Igen ám, de Tokióban olyan szennyezett a tenger, hogy nem ajánlott benne fürdeni (emiatt kihívás is lesz majd a nyíltvíziúszást megszervezni az olimpián), úgyhogy jó lenne kijebb kerülni a Tokiói-öbölből. Másik probléma pedig, hogy igyekszem kerülni a tömegközlekedést, így az, hogy valahova elmenjek vonattal, az kiesett.

Azt találtam ki végül, hogy kibiciklizek az igazi óceánhoz:

75 km egyirányba, 200 m szint különbséggel. Elsőre soknak tűnt az oda-vissza összesen 150 km, úgyhogy felkészülésnek első körben a felét csináltam meg az útnak: most vasárnap Chiba városig bicikliztem el, és vissza:

És hogy miért számít, hogy Chiba város, és miért nem csak simán Chiba? Azért mert a tartományt is Chibának hívják, és tervezem majd a többi részét is bejárni, és nem szeretném, hogy összekeveredjen a kettő.

Szombat este a kollégákkal tartottunk egy Zoomikait (Zoom-nomikai): többen beléptünk egy videóhívásba, ittunk és beszélgettünk. Nem az igazi, de a jelenlegi helyzetben egyelőre ez van. Emiatt kicsit később kerültem ágyba, úgyhogy reggel 10 után indultam el. Ragyogott a nap, így vittem naptejet, és bekentem a karomat, a nyakamat és az arcomat. Ezek a részek valamennyire amúgy is lebarnultak már még az áprilisi futások alatt. Ami viszont hófehér volt, mégis elfejeltettem bekenni, az a combjaim. Le is égtek szépen.

Ahogy mentem érdekes volt látni, hogy kb 10-15 km-rel kijebb elkezdenek eltünni az angol feliratok, alacsonyabbak lesznek a házak és megjelennek a parkolók (szinte minden konbininek van saját parkolója). Szintén az autós életvitel hozadéka, hogy a McDonald's-oknak van drive thru-juk (ドライブスルー). Ki is találtam, hogy az lesz a legkisebb kockázat, ha én is beállok bringával és így szerzek ebédet. Sajnos a rendelést felvevő srác nagyon udvariasan elmagyarázta, hogy rakjam csak le a bringámat a bringaparkolóban és kérjek bent elvitelre. Még meg is mutatta, hogy hol van a bringa parkoló, amit megköszöntem, majd amikor elment én is tovább álltam. Annyira nem akartam mekis kaját enni, csak vicces lett volna a drive thru.

Kicsivel 1 előtt értem Chibába. Gyorsan videóra vettem a város (számomra) egyik legfontosabb nevezetességét a lógatott monorail-t:

Ezután egy 7 Eleven-ben vettem magamnak rántott csirkét meg pizza sandwich-et ebédre, és kiültem a tengerpartra megebédelni. Kicsit szomorúan láttam, hogy ezen a részen a tengerpart elsősorban egy ipari erőforrás: a halászatra és a kereskedelemre van berendezve. Visszafele menet maradtam a parton és pár km-rel visszább találtam egy rendes, homokos tengerpartot. Voltak kint jópáran, de egyáltalán nem volt tömeg, és nem volt nehéz tartani a 2 m-es távolságot.

Senkit nem láttam úszni a tengerben, inkább csak térdig mentek bele a legtöbben. Ezt én is megtettem, jó érzés volt a hideg tengervíz. Tokión belül ha sikerül megpillantani a Sky tree-t, akkor általában tudom, hogy arrafele lakom (Skytree 2.5 km-re van a lakástól). Meglepődve tapasztaltam, hogy noha több, mint 40 km-re voltam, innen is látszott a látóhatár szélén.

Hazafele út is élvezetesen telt, jól löttem be a távot, és nem lett szenvedős a vége sem. Mivel szinte végig a tűzőnapon bicikliztem, így az elejétől kezdve folyton ittam. Ha elfogyott, akkor a következő automatánál vettem az újat. Ennek részeként rájöttem, hogy milyen jók a hűtött, nem cukros teák: amikor valami cukrosat ittam, utána rakadt a szám, viszont a teák nem csak, hogy jobban oltották a szomjom, de ez sem volt probléma velük. És mivel minden parkban van wc, így nyugodtan ittam amennyit csak jól esett.

Az úton több Family Mart-nál láttam reklámozni a frappé-jüket, ami most limitált, és eddig még csak 3 ízzel jöttek ki (csokis, epres, citromos), de hamarosan jön a negyedik íz. Elhatároztam, hogy az utam zárásául veszek egyet. Viszont délután 4 felé járt az idő, és ilyenkor már nem szoktam kávét inni, úgyhogy biztos ami biztos gondoltam, hogy megkérdezem az eladót, hogy van-e benne kávé. Hát nem sikerült elmagyaráznom a kérdést, de cserébe segített megszerezni a frappét, ami koránt sem volt egyszerű: a mirelit részlegen van lezárt pohárban a fagyasztott fagyi (kb olyan állaggal, mint az otthonra vett, dobozos fagyi), középen lyukkal. Ezt kell odavinni a kasszához, kifizteni, majd kívülről összenyomkodni, hogy összetörjön valamennyire, aztán a kávéautomatánál a frappé (フラッペ) gombbal forró tejet engedni rá, ami épp annyira olvasztja meg a fagyit, hogy jégkása szerű állagot adjon neki. Ez frappé megint egy olyan dolognak tűnt nekem, ami egy 6 évesnek jut eszébe, és otthon megcsinálja, utána meg büszke magára. Itt meg gond nélkül országos termék lesz belőle. És miért is ne lenne? Nagyon finom, tökéletes az állaga, és minden adott hozzá a boltban (a fagyasztó és a kávé gép is alapból is ott vannak).

5 után egy kicsivel értem haza, pirosra égett combokkal. Még a vádlim hátulját is megkapta kicsit a nap, gondolom néha az is vízszintesen volt tekerés közben. Erre jobban kell figyelnem legközelebb.

Kellemes túra volt, minimális kockázattal, úgyhogy mindenképp csinálok majd még hasonlót. Dupla ekkora táv már necces lenne. Valószínűleg menne (főleg, ha elindulnék hajnalban), de a végét valószínűleg nem élvezném, meg az egész sietős lenne (összesen kb 10-11 órát kéne tekernem, nem sok időm vagy erőm lenne úszni a közepén). Viszont ez a rész már kívül van az agglomeráción, vannak erdők, úgyhogy azt tervezem, veszek egy függőágyat és hálózsákot, és megalszok valahol a szabad ég alatt. Internetes leírások szerint jogilag szürkezóna, de amíg csendben van az ember, és másnap reggel nyom nélkül eltűnik, addig nem szokott gond lenni.

A másik amin elkezdtem gondolkozni, az egy moped: 50 cm3-ig itt is vezethetek motort a jelenlegi jogsimmal, és azoknak a max sebessége 30 km/h. Azzal már nem lenne gond az egy nap 150 km sem. Aztán ha belejövök, akkor (újra) megpróbálhatom a rendes motoros jogsit. A következő kategória a 125 cm3, amivel már 50-nel lehet menni, ami tökéletes lenne ide Tokió környékére. De mielőtt vennék saját motort, mindenképp kerítenem kell parkolót. Meg első körben amúgy is inkább bérelni fogok majd egyet egy hétvégére, aztán meglátom, hogy mennyire tetszik.


Képek új lapon (talán könnyebb kezelni): https://photos.app.goo.gl/yBvrJNYdP5ddg4kM6