Áprilisi futás

Mindenkit máshogy érint a jelenlegi helyzet és mindenki máshogy küzd meg a kihívásokkal, amiket ez hordoz. Nekem az egyik coping mechanism-om egyértelműen a sport: valami, amit én irányítok, ahol úgy érzem, hogy az történik, amit én eldöntök. Viszont épp emiatt nem szeretném, ha bárki hozzám mérné magát, és rosszul érezné magát emiatt. Mindenki máshogy birkózik meg a jelenlegi helyzettel, és teljesen rendben van az, ha több pihenésre, passzívabb kikapcsolódásra van valakinek igénye.

Amióta itthonról dolgozok (ami immár több, mint 50 napja) tudatosan igyekszem figyelni, hogy letegyem a munkát a munkaidő végén. Ebben nagy segítség, ha nem csak fölállok, hanem rögtön el is hagyom a lakást és elmegyek futni. Futás után meg zuhany, aztán vacsi, és utána már sosem érzem, hogy még visszamennék befejezni azt a munkahelyi feladatot. Igazából utána már nem is gondolok a munkára, aminek kifejezetten örülök.

Április elején még nem volt extra célom a futással, csak valahogy így alakult, hogy szinte minden nap mentem. Aztán kb egy hét után jutottam el oda, hogy még sose futottam 100 mérföldet egy hónapban (kb. 160 km), és most úgy tűnik, meg tudnám csinálni. A 100 mérföld azért egy mérföldkő számomra, mert a Nike Plus futós appban (amivel még az egyetem alatt futottam) ez a legnagyobb havi achivement, a platinum trophy:


A kép csak illusztráció innen: http://howtonike.blogspot.com/2012/11/how-do-i-earn-platinum-high-mile-trophy.html Én már nem használom a Nike Plus-t

Szóval kb egy hét után eldöntöttem, hogy megcélzom a 160 km-t a hónapra. Most Strava-t használok (ide könnyű szinkronizálni az órámat), és itt nem triviális megnézni a havi futott km-t (főleg, mert biciklizek is néha, és akkor azt is belekeveri). Viszont a Strava-nak volt havi 200 km-es futós kihívása, és így jelentkeztem arra. Elsősorban csak azért, mert így könnyebb volt látni, hogy hány km-nél vagyok, de a cél a 160 km volt.

Aztán ahogy telt az április durván rákattantam a futásra. Szinte minden nap mentem, és folyamatosan nőtt a táv. Itt van napi bontásban:

Így végül 285 km-rel zártam a hónapot.

Április 29 (szerda) nemzeti ünnep volt, úgyhogy akkor elmentem futni egy maratont ismét. Első alkalommal még idén márciusban vettem rá magam, és nagyon szenvedősre sikerült. 25 km fölött minden km-ért meg kellett szenvednem, sokat sétáltam, és összességében egy nagyon megterhelő élmény volt. Végül 42.01 km után hazaértem akkor márciusban, és meg is álltam. Később néztem csak utána, hogy a maraton 42.2 km, szóval 200 m hiányzott hozzá. Így április végén eldöntöttem, hogy újra megpróbálom. Érdekelt, hogy egy hónap kemény edzés után milyen lesz, meg persze meg akartam csinálni végre rendesen a maratoni távot. Összességében sokkal jobban ment, kevésbé akartam meghalni, de még így is nagyon nehéz volt. Jóval kevesebbet sétáltam, és a végére sem fulladtam ki annyira: első alkalommal az utolsó másfél km-t végig sétáltam már, de másodszorra sikerült a végéig is futni.

A hónap elején nagyrészt ugyanazon az útvonalon, a közeli Sumida folyó partján futottam fel-le. Ez egy jó hely, van egy 6 km-es és egy 11 km-es kör, de hosszabb távolságoknál monoton lesz. Meg kezdtem már unni is. Úgyhogy egy kollégám tanácsára kimerészkedtem az eggyel kijebb (városközpontól elfele, kelet felé) eső Ara folyóhoz. Ez már egy jelentősen nagyobb folyó, tekintélyes ártérrel, ahol változatos szabadidős terek vannak kialakítva (játszóterek, piknikezős részek, baseball pályák stb.). Emellett rendszeresen van wc, ami viszonylag tiszta és mindig van papír. A folyó mellett le lehet futni majdnem a tengerig (vagyis ahol a folyó a Tokiói öbölbe ömlik), és a maraton alatt le is mentem addig. Sajnos nagyon ipari a környezet, így annyira nem szép.

Szintén az unalom ellen elkezdtem podcast-okat hallgatni futás közben. Eredetileg próbálkoztam a zenével, de az nagyon elrontotta a ritmusomat (általában gyorsabban futottam tőle), és így hamarabb kifáradtam, de a podcast-ok bejöttek. Meg így tudok olyannal is foglalkozni, amire amúgy nem fordítok időt (szakmai hírek, mindennapi pszichológia).

A podcast miatt gyakrabban viszem a telefonomat a futásra (a sima távolság-idő mérést az órám is tudja), így tudtam fotózgatni is. Remélem látszik a két folyó közötti különség: a nagyobb, ahol füves a part az az Ara, a kisebb és főleg betonos part a Sumida (bár feljebb a Suimda is néha füves, de akkor is sokkal kisebb a parti rész).


Képek új lapon (talán könnyebb kezelni): https://photos.app.goo.gl/U6UrtPLrF42nnC3p9