COVID-19 part 2

Két hete írtam legutóbb, úgyhogy ideje egy helyzetjelentésnek. Két hete három napos hétvége volt és szombaton ragyogó napsütés lévén kinéztem a Shinjuku Gyoen kertbe, ami híres a cseresznyefavirágokról. Normál esetben 500 yen a belépő, de aznap ingyenes napot tartottak. Emellett szintén ezen a napon reggel jelentették be, hogy az iskolák április elején kinyitnak és folytatódni fog a tanítás (itt az iskolai tanév április elejétől március közepéig tart, így amikor bezárták az iskolákat március elején, akkor voltaképp csak előrehozták a szünet kezdetét). Ezek után nem volt meglepő, hogy a parkban elég nagy tömeg volt. (A park előtt az eggslut nevű étterembe ettem tojásos hamburgert :P)


Így visszagondolva valószínűleg felelőtlenség volt kimenni cseresznyfavirágot nézni, de ekkor még nagyon kevés pozitív eset volt Japánban.

Vasárnap megtettem, amit terveztem már egy ideje: felraktam couchsurfingre a nappaliban lévő kanapét. Ezt már január óta tervezem, és noha az időzítése kicsit szerencsétlennek tűnt, azért felraktam.

Másnap jelentkezett is egy iráni srác, aki Vladivostokban tanul (kelet Oroszország, 2.5 óra repülővel Tokióból). Még február végén jött turistaként Japánba, eredetileg 10 napra, aztán hazafele a reptéren közölték vele, hogy Oroszország kitiltott minden iráni állampolgárt, úgyhogy nem szállhat föl a gépre. (Függetlenül attól, hogy az elmúlt időszakban a srác nem volt Iránban.) A japán turista vízumját első körben egy plusz hónappal meghosszabbították, ő pedig elkezdte számba venni a lehetőségeit. Elég gyorsan kiderült, hogy csak Irán az egyetlen ország ahova mehetne, ahova viszont nem akart (egyrészt mert vissza akar menni folytatni az orvosi egyetemet Vladivostokban, másrészt mert ha több, mint 3 hónapot Iránban tölt, akkor besorozzák katonának - eredetileg 18 évesen kellett volna mennie, de a külföldi egyetem miatt kapott haladékot az egyetem végéig). Végül egy hetet lakott nálam.

Korábban sok kritika érte a japán kormányt, hogy nem tesztelnek elég embert. Március 20-án konkrétan még Magyarországnál is kevesebb tesztet csináltak összesen Japánban (per millió fő), holott itt már január közepe óta jelen van a vírus (a skálák logaritmikusak):


Sajnos azóta lekerült ez a grafikon, de eredetileg innen van: https://ourworldindata.org/coronavirus

Az volt a pletyka, hogy azért nem tesztelnek Japánban többet, mert fél a kormány, hogy ha sok fertőzöttet találnak, akkor le kell fújni a nyári olimpiát. Emellett olyat is olvastam, hogy nagyon nem mindegy, hogy Japán vagy a Nemzetközi Olimpiai Bizottság mondja, hogy el kell halasztani az olimpiát abból a szempontból, hogy ki állja a költségek nagyobb részét. Végül március 20 után elkezdték országok azt mondani, hogy ha idén lesz az olimpia, akkor ők nem jönnek a vírus miatt, aminek eredményeként végül március 24 a NOB bejelentette, hogy elhalasztják jövő nyárra. Ennek fényében érdekes megnézni, hogy Tokióban mennyi koronavírusost azonosítottak március 24 előtt és után:



Forrás: https://stopcovid19.metro.tokyo.lg.jp/en/

Egyértelműen van egy ugrás március 24 után, ami arra utalhat, hogy az olimpia lemondása után felpörgették a tesztelést. Ugyanakkor megnézve az elvégzett tesztek számát már kevésbé drasztikus az ugrás (szintén csak tokiói adatok, nem egész Japán):



Az olimpia lemondása után ami mindenképp változott, az a hivatalos kommunikáció: kedden jelentették be az olimpia elhalasztását, szerda este tokió kormányzója tartott egy sajtótájékoztatót, ahol kért mindenkit, hogy maradjunk otthon a hétvégén, és általában esténként ne menjenek az emberek szórakozni. Egyben hangsúlyozta, hogy egy nagyon kritikus ponton vagyunk, ahol könnyen kilőhet a fertőzöttek száma, és nyomatékosan kért mindenkit, hogy maradjon otthon:

Érdekes, hogy míg más országokban gond nélkül tudták utasítani az embereket, hogy maradjanak otthon, itt ez csak egy kérés. Ennek oka, hogy a japán alkotmányt amikor a második világháború után az amerikaiak segítettek megírni, akkor nagyban korlátozták azt, hogy a kormány megmondhassa az embereknek, hogy mit csináljanak. Egy tolmács, aki a japán országgyűlésnek is dolgozik itt írt erről részletesen.

Összességében ha jól értem, akkor még március elején kiterjesztettek egy korábbi törvényt a COVID-19-re (az eredeti törvényt még 2012-ben hozták a H1N1 ellen). Majd azon a napon, amikor a fönti videót közzétette Tokió kormányzója, akkor felállították a ‘Govt Countermeasures HQ’ 政府対策本部-t, ami az első lépés a szükségállapot kihirdetése felé: ez a csapat javasolhatja a kormánynak, hogy a vírus megállításához szükséges a szükségállapot, ami után a kormány kihirdetheti, ami a területi kormányzóknak (mint a fenti Yuriko Koike) adna extra jogokat. Ők tudnák utasítani az embereket, hogy maradjanak otthon és boltokat, éttermeket, hogy zárjanak be. Noha ez már utasítás lenne és nem kérés, mint most, ugyanakkor a japán törvények szerint nincs büntetés annak, aki megszegi őket. Valószínűleg a boltok, éttermek azért betartanák (főleg a nagyobb láncok), de a magánemberek lehet már nem mind. Nemrég beszélt erről Yuriko Koike is:

"Because Japan's law puts emphasis on protecting personal rights, a lockdown is impossible," Koike said in an interview on Friday, adding that she can ask for "no more than voluntary restraint." Earlier in the day, she again urged the public to stay home at the weekend.

Szóval kedden bejelentik, hogy az olimpiát elhalasztják, szerda este jön a kérés, hogy maradjunk otthon a hétvégén. Ugyanezen az este az iráni sráccal találtunk egy nagyon érdekes bárt nem messze, úgyhogy mit sem tudva a bejelentésről ott töltöttük az estét (visszagondolva nem volt túl bölcs lépés, de akkor nem tűnt komolynak a helyzet). A bejelentés után az emberek megrohanták a boltokat attól félve, hogy hétvégére hivatalosan is lezárnak mindent, és felvásárolták a rizst, tésztát, húst és kenyeret (lásd fotók). Másnap én is bevásároltam és felkészültem a bezártságra. Amazonról simán lehetett még tésztát és rizst is rendelni, minden mást meg találtam a közeli boltokban.

Hétvégén végül az időjárás is rásegített a kormányzó kérésére: egész hétvégén hideg volt, vasárnap pedig hó is esett, amiből pár centi meg is maradt pár óráig. Ez még tél közepén is nagyon szokatlan Tokióban, hát még március végén. Elég szürreális volt nézni a virágzó cseresznyefákat a hóesésben.

Ugyanakkor a hétvégi lehűlés miatt jópáran elkezdtünk kicsit köhögni, amit normál esetben észre se vennénk, de most mindenki rögtön arra gondol, hogy ez előfordulhat, hogy a vírus. Az egyik kollégám a köhögés mellé beszedett egy gyenge lázat is kedden, úgyhogy ő full karanténba tette magát. Elég szerencsétlenül jött ki, de pont kedden eltörte a lázmérőjét, és egyedül él, úgyhogy végül egy másik csapattagunk átszaladt hozzá és vett egy újat neki. Szerencsére végül 2-3 nap alatt teljesen elmúlt neki, és láza is csak rövid ideig volt, úgyhogy valószínűleg csak simán megfázott. Nagyon jól leírja ezt a helyzetet, hogy Schrödinger vírusunk van:

Az iráni srác keddig maradt, azóta szinte teljesen izolálom magam. Igyekszem az otthoni szabályok szerint élni: csak boltba és futni menni ki, és ezeket is igyekezni minimalizálni (eddig egyszer voltam boltban az elmúlt 5 napban). Feliratkoztam Amazon Fresh-re, ami kb olyan, mint a Tesco házhozszállítás. Sajnos mint kiderült abban is, hogy az összes időpont le van foglalva egy hétre előre. Már éppen elfogadtam, hogy fent kell maradnom éjfélig (akkor nyitnak új időpontot egy hét múlvára), amikor felszabadult egy idősáv 6 nappal későbbre, amire gyorsan le is csaptam. Szerencsére előző napig lehet változtatni a rendelésen, így majd át tudom írni annak alapján, hogy miből mennyim lesz akkor épp.

A helyzetnek vannak előnyei is ugyanakkor: sokat javult a kommunikációm mindenkivel, aki messzebb van. Többet beszélünk az amerikai kollégákkal, többet beszélek az otthoniakkal. Sokkal többet főzök, amiről már el is felejtettem, hogy mennyire szeretem. Elkezdtem építeni az otthonautomatizálást. Többet foglalkozok a japántanulással. Illetve tegnap levágtam a hajamat magamnak. A bezártság megadja azt a szabadságot, hogy ha el is rontom, akkor is úgyis visszanő, mire emberek közé megyek megint. Végül amúgy egész jó lett.