COVID-19

Most, hogy az egész világot lassan eléri a COVID-19, gondoltam én is írok róla pár szót, főleg a jelenlegi japán helyzetről, illetve, hogy engem hogyan és miben érint az egész.

Összességében jól vagyok. Itt korábban kezdődött a dolog, viszont egyelőre kevésbé durvák az intézkedések, mint Európában.

Egy gyors összefoglalója az eseményeknek az én szemszögemből:

  • 01.16 első pozitív teszt Japánban (valaki, aki Wuhanból jött)
  • 01.28 hetedik pozitív teszt Japánban, az első, aki nem járt Wuhanban
  • 02.04 Diamond Princess üdülőhajó (cruise ship) karanténba kerül Yokohamánál
  • 02.11 Indeed leállítja az összes régiók közötti utazást (APAC-AMER-EMEA). Én még éppen kijutok Austinba
  • 02.13 első halott Japánban (80 éves)
  • 02.21 visszajövök Austinból, megyek Hokkaidoba
  • 02.26 visszajövök Hokkaidoból
  • 02.27 a miniszterelnök kéri az iskolákat, hogy zárjanak be, eseményeket mondják le. Múzeumok elkezdenek bezárni
  • 02.28 Hokkaido rendkívüli állapotot hirdet
  • 03.04 a cégemnél mindenkit globálisan hazaküldenek és határozatlan ideig otthonról dolgozunk. Pár nappal később a belépőkártyáinkat is deaktiválják és már nem is tudunk bejutni az irodába.

Egyelőre 2 hete dolgozunk otthonról. A cégnél fontosnak tartják hangsúlyozni, hogy otthonról dolgozni nem könnyű, és akik már csináltak hasonlót korábban igyekeznek minél több tanácsot megosztani (legyen külön iroda rész a lakásban, ahol csak dolgozik az ember - ez nekem a konyhaasztal egyik fele. Legyen egy napi rutin, öltözzünk föl, figyeljünk, hogy ne dolgozzuk túl magunk). Egyelőre itt még minden bolt és étterem nyitva van, és amennyire lehet zajlik az élet. Sokkal kevesebb turista van, ami meg fogja ütni a gazdaságot, illetve február eleje óta nem lehet maszkot és kézfertőtlenítőt kapni sehol. Egy időben a wc papír is elfogyott (mert elterjedt, hogy a kínai wc papír gyárak átálltak maszkgyártásra és hogy nem lesz elég wc papír), amit a Japán Háztartási Papíripari Társaság (Japan Household Paper Industry Association, mert ilyen is van) rögtön cáfolt kiemelve, hogy a wc papír nagyrészét belföldön gyártják. Ezeket kívül mindent lehet kapni, nincsenek fennakadások.

Én személy szerint igyekszem a legtöbbet kihozni ebből az új helyzetből. Több időm van edzeni, és igyekszem felfedezni a környéket, ahol lakok (meglepő, de van 2 étterem is, ami látszik az ablakomból, és most mentem először). Igyekszem apró éttermeket találni, ahol rá vagyok kényszerítve, hogy japánul beszéljek. Szerencsére ebben nagyon partnerek a japánok, ha japánul kezdem, akkor végigcsinálják velem japánul és csak akkor váltanak angolra, ha nagyon elakadok. Ez egyben segíti a munkábajárás hiánya miatt kiesett társas interakciók hiányát is, meg emellett sokat videótelefonálunk a kollégákkal: a hétfői heti meeting része lett, hogy megosztjuk egymással, hogy hogy telt a hétvége, és amikor otthon eszek, akkor gyakran ebédelünk virtuálisan közösen: többen csatlakozva egy híváshoz és beszélgetve minden féléről. Ezt néha munka közben is megtesszük, vagy csak hallgatjuk egymást lélegezni, minközben mindenki dolgozik, amin dolgozik (ez sokkal kevésbé creepy, mint amennyire hangzik :D).

Én igyekszem figyelni, hogy a napi 7000 lépés meglegyen. Reggel kisétálni a pékségbe, ebédelni kimenni és utána sétálni (vagy keresni egy kávézót), és munka után közvetlenül is kimenni egy kicsit. Szerencsére Japánban lassan növekszik az esetek száma, bár egyes kritikák szerint ez a tesztek alacsony számával is magyarázható. A japán cégeknek csak egy része döntött az otthonról dolgozás mellett, sok irodai dolgozó még mindig bejár minden nap.

A cégemnél igyekeznek a lehető legjobban kezelni a helyzetet, rendszeresen vannak körlevelek a helyzetről (nagyrészt arról, hogy ők se tudják, hogy meddig leszünk így), rögtön megosztották, amikor először lett pozitív teszt a kollégák körében (nem Japánban és két hete nem járt már az irodában), illetve kaptunk $500-os keretet, hogy vegyünk magunknak otthonra bútort, lámpát, bármit, amire szükségünk van ahhoz, hogy jobban tudjunk dolgozni (kivéve informatikai dolgokat, pl monitor, billentyűzet, mert azokat az IT-tól lehet kérni). Ez egy nagyon kedves gesztus a cég részéről. Csapaton belül mindannyian igyekszünk figyelni egymásra, hangsúlyozva, hogy ez egy nehéz helyzet, és hogy ha bárkinek segítségre van szüksége, akkor szóljon.

Múlt héten egyik nap elmentünk pizzázni páran kollégák (ahonnan aztán átmentünk egy hokkaidoi étterembe genghis khan-t enni második vacsorának), illetve jövőhét pénteken lesz virtuális csapatebéd, ahol mindenki rendel pizzát a cég számlájára, és egy nagy videóhívás keretében együtt megesszük.

Igyekszem amennyit csak lehet kimozdulni otthonról. Most szabadnap van a tavaszi napéjegyenlőség miatt, és így egy kávézóben ülök és onnan írom ezeket. Én igazából amiatt nem aggódok, hogy én elkapom és komoly bajom lesz (fiatal, sportos, egészséges emberként erre kicsi az esély), inkább azt szeretném elkerülni, hogy másokat megfertőzzek. Emiatt mérem minden reggel a lázam, meg igyekszem kerülni a zsúfolt helyeket (pl tömegközlekedés csúcsidőben), gyakran kezet mosni és nem nyúlni az arcomhoz.

Most indul a cseresznyefavirágzás, és már a korai fákon nyílnak is a virágok. Álljon hát itt pár kép az ételekről, amiket amióta otthonról dolgozok ettem, és a cseresznyefavirágról, amiket láttam: