Síelés Gala Yuzawa-ban

Az egyik kollégám, a horvát Tomi szinte minden hétvégén megy snowboard-ozni, és amióta tudja, hogy én is síelek, hív is gyakran. Decemberben sokat mászkáltunk, meg mostanra sikerült sífelszerelést szereznem, úgyhogy most csatlakoztam hozzá először.

A síközpont neve Gala Yuzawa (ami igazából a vonatállomás neve, de mindenki így hívja a helyet is). Ez az egyike azoknak a helyeknek, amiket vonattal egyszerűen el lehet érni (konkrétan a vasútállomásról indul a gondola). Kb 200 km-re van a hely Tokiótól, ami másfél órába telik a shinkansennek, aminek ez a végállomása és ilyenkor szezonban két emeletes shinkansenek járnak erre. Korábban már írtam róla, hogy a shinkansen meglehetősen drága, erre az útra a jegy oda-vissza összesen 14 000 yen.

Pont a drága shinkansen jegyek miatt a JR (Japanese Railway) kínál turistáknak különböző bérleteket, amikkel kedveményesen lehet utazni általában fix időn belül korlátlan távolságot. Viszont ezek annyira csak a turistáknak vannak, hogy legtöbbször az itt élő külföldieket is kizárják (elkérik az útlevelet, és ha nem turista vízum van benne, akkor nem veheted meg a bérletet). Szerencsére van egy, amihez csak külföldi útlevél kell, de a vízum nem számít: a Tokyo Wide Pass. Ebben a Tokiótól északra és nyugatra lévő részek vannak benne és 3 egymást követő napra csak 10 180 yenbe kerül. A Gala Yuzawa-ig még éppen jó, így már ha csak egy napra megy az ember, akkor is megéri megvenni. Már ha külföldi az ember, mert a japánok fizetik a 14 ezres teljes jegyárat. Minden szentnek maga felé hajlik a keze, kivéve ha az a Japanese Railway. Akkor a külföldiek felé.

Ráadásul mivel a sípálya is a Japanese Railway tulajdonában van, ezért extra kedvezményt adnak a síbérletből és a kölcsönzés árából a Tokyo Wide Pass felmutatásakor. Az egy napi síbérlet így 3 600 yen (a teljes ára 5 000 yen lenne). Ez ugyanakkor azt is jelenti, hogy ha szombaton elmegy az ember, akkor vasárnap már viszonylag kis extra költséggel el tud menni mégegyszer, és akár már fél napra is érdemes lehet fölmenni.

Eddig mindig kocsival mentem síelni, így meglepett, amikor Tomi kérdezte, hogy van-e táskám a sícuccomnak. De amikor jobban átgondoltam, hogy nem feltétlen szeretném kézben vinni a léceket, másik kézben meg a bakancsokat és a ruhát. Így gyorsan beszereztem egy táskát is.

Szombat reggel 6:50-kor találkoztunk Tomival az Ueno állomáson. Előtte még a konbiniben vettünk mindketten reggelit, majd elmentünk Tokió állomásig. Noha a shinkansen amivel mentünk megáll Ueno állomáson is, de Tokiótól indul és mivel háromnapos ez a hétvége, így Tomi aggódott, hogy nem lesz helyünk, ha Ueno-nal szállunk föl. Tokiónál simán találtunk még két helyet egymás mellett. A vonaton megreggeliztünk, majd 1.5 óra után megérkeztünk a Gala Yuzawa-ba. Ahogy kijöttünk a peronról és átmentünk a kapun, rögtön ott voltak a síbérletet áruló pultok, majd az öltözők (újabb 1000 yen-ért kaptunk számzáras szekrényt, amibe belefért a sításka) majd a gondola, ami felvitt a sípályákhoz. Közben Tomi mondta, hogy általában itt lenn a faluban is vastagon szokott állni a hó, de az idei év rekord meleg és csak fent a hegyen van hó (ott is részben hóágyúzott). Sok sípálya ki se tudott még nyitni, és ez volt a másik ok, amiért félt Tomi a tömegtől a vonaton.

Sajnos a meleg miatt nagyon jeges volt a hó, ami snowboard-ot még kiszámíthatatlanabbá tette és emiatt Tomi többször esett is. Megálltunk kávézni meg ebédelni, majd végül kora délután egy újabb esésnél Tomi nagyon beverte a térdét és emiatt inkább hazaindultunk. Nagyon sajnáltam, mert úgy tervezte, hogy a hosszúhétvége mindhárom napján megy majd síelni, amiről így le kellett mondania. De másnap már jobban volt, úgyhogy jövőhétre remélhetőleg teljesen összeszedi magát és tud megint menni.

Én a vasárnapot takarítással töltöttem, majd este elkísértem egy másik kollégámat, Edet síruhát venni. Közel 2 m magas a srác, úgyhogy nem volt egy egyszerű menet, de végül talált kabátot és nadrágot is. A sílécet és bakancsot viszont még át akarta gondolni, így azt elnapolta.

Hétfőn még mindig érvényes volt a 3 napos vonatbérletem, így úgy döntöttem, hogy kimegyek egyedül síelni. Egész nap szakadt a hó a pályán, ami nagyon gyönyörű volt az elején, de ahogy a felvonón megtapadt, majd minden körnél kicsit olvasztottam a fenekemmel szép lassan eláztatta a ruhámat teljesen. Szerencsére a felvonósok minden körnél lesöpörték a nagyját, de ettől még egy kevés mindig maradt. Ennek ellenére nagyon jó volt, így egyedül sokkal gyorsabban tudtam menni.

Az összes felvonó beülős, nincs tányéros vagy csákányos. Japánban a snowboard sokkal népszerűbb, mint a síelés (talán a pályán lévők negyede síelt), és elvileg snowboard-dal nagy szívás a csákányos felvonó. Vagy csak nagyobb a tömeg és megéri kiépíteni a beülős felvonót. Így viszont felvonónál a csoportok szeretnek együtt utazni, ezért gyakori, hogy 1-2 ülés szabadon marad, amire viszont a következő csoportból sem akar senki előre jönni. Erre azt találták ki megoldásnak, hogy van egy egyszemélyes sor a nagy sorral párhuzamosan, ami általában rövidebb, és onnan akkor lehet menni, ha a rendes sorból érkezők nem töltik föl a beülőt. Így, hogy egyedül voltam szinte minden körben tudtam oda menni, és a 2-3. beülővel általában föl is mentem.

Végül délután fél négyre jutottam el odáig, hogy már fáztam annyira és nyomott a cipő annyira, hogy elinduljak lefele. Szerencsére így sikerült még pont elkerülnöm a tömeget és a 4-kor induló shinkansen-en találtam helyet (bár most láttam már másokat állni).

Hiába ültem már, a ruháim továbbra is vizesek voltak, így átfagyva érkeztem meg az Ueno állomásra. Ezért hazafele útba ejtettem rámenes, ami felmelegített.