Hiroshima - 9. nap: Saijo

A mai reggelit az állomáson lévő Starbucks-ban költöttük el. Általában minden hónapban kihoznak a kávézó láncok egy-egy limitált ízt (erről már Nagoyánál is írtam), és most is egy ilyet ittunk: a Starbucks édes-babos kávéját, amit az újévre hoztak ki.

A mai program Saijo volt, a "szaké város": http://saijosake.com/town/index.html A város arról híres, hogy 8 szakéfőzde található a belvárosában séta távolságban, amiket meg lehet nézni. Legtöbb helyen van ingyenes kóstoló és venni is lehet szakét. A közelgő újév miatt összesen kettő volt nyitva, és végül ott sem ittunk, csak szétnéztünk. De így is érdekes volt látni, hogy tényleg szinte minden második ház egy szakéfőzde volt. Az itteni szaké állítólag két dolog miatt olyan jó: egyrészt az évszázados hagyomány, másrészt a tisztavízű források miatt, amikből a vizet veszik.

Miután körbesétáltunk a városban, beültünk ebédelni egy rámeneshez az állomás közelében, hogy felmelegedjünk. Ebéd után elsétáltunk az Ikoinomori parkba, ami végül csak egy sima hegynek bizonyult. A Google Maps-es képek alapján cseresznyevirágzáskor nagyon szép, de most csak átlagos volt.

Odafele a vonatról láttam egy érdekes monorail - libegő járművet, így hazafele leszálltunk és felmentünk azzal a végállomásáig (összesen 3 megállója volt és 1.3 km hosszú utat tett meg, úgyhogy ez nem akkora szó). Érdekes volt, elég nagyot emelkedett, és fölfele és lefele is voltak más utasok, akik helyi lakosoknak tűntek. A libegő neve Skyrail Midorizaka Line, az alatta fekvő városrésznek pedig Skyrail Town Midorizaka. Az internet szerint a libegő akkor épült, amikor ezt a területet felparcellázták és nagyszabású reklámkampány folyt a telkek eladásáért, és a terület népszerűsítése miatt épült a libegő is.

A libegőzés után visszaszálltunk a vonatra és vissszamentünk Hiroshimába. Nekem kifejezetten tetszett a vonatból látható falvak a modern, de mégis japán stílusú házakkal és az apró rizsföldekkel.