Hiroshima - 8. nap

Japán újévkor szabadságra megy, minden bezár (de még az ATM-ek is), mindenki hazamegy a családjához, és csak január elején indul újra az ország. Ahogy közeledünk ehhez, úgy lett egyre több múzeum is zárva. Ez a nap volt az utolsó, amikor még néhány nyitva volt, így elmentünk azokba, amik még érdekeltek engem.

Reggeli után villamosra szálltunk (mert Hiroshimában az is van), és kimentünk a tengerpartra. Itt az Ujina szigetre sétáltunk ki. Én reménykedtem benne, hogy a sziget közepén lévő dombról szép lesz a kilátás, de sajnos a fák mindent eltakartak. Mindegy, a part így is szép volt.

Elég hosszúra sikerült a sziget körbejárása, így utána elmentünk ebédelni az itteni 100 yenes szusizóba (ugyanannak a láncnak a tagja, mint ahol Tokióban is voltunk már többször).

Ebéd után a Helytörténeti és Kézműves Múzeumba mentünk, ahol sajnos szinte minden japánul volt, de így is érdekes volt látni többek között az osztriga tenyésztés lépéseit és eszközeit.

Ezután mivel szépen sütött a nap, ezért átsétáltunk a 4 km-rel arrébb lévő Meteorológiai Múzeumba. Itt a légköri jelenségeket mutatták be, és szélcsatornába állhattunk, villámot láthattunk közelről és egy szobát kb. 1 m-es magasságig megtöltöttek füsttel, majd tájfunt szimuláltak benne. Emellett azt is megtudtam, hogy az atombomba ledobása után pár héttel jött egy tájfun, amit noha előre tudtak a meteorológusok, de mivel a rádiótornyok mind működésképtelenek voltak, nem tudták az emberekhez eljuttatni a hírt, és így több ezren meghaltak a tájfunban.

A múzeum tetejéről szétnéztünk a környéken. Itt voltak telepített távcsövek, amik ingyenesen használhatók voltak. Külön érdekes volt, hogy úgy voltak beállítva, hogy csak a távoli hegyeket lehessen velük nézni, a környező házakat nem (volt egy csavar, ami nem engedte lejjebb hajtani őket). Ezután ismét villamosra szálltunk és visszatértünk a hotelbe.