Hiroshima - 6. nap

Ismét egy hiroshimás nap következett. Szinte egész nap esett az eső, meg már kedünk elfáradni, így lazábbra vettünk. Reggeli után elmentünk a Hiroshima Művészeti Múzeumba, ahol külföldi (nagyrészt olasz és francia) és japán alkotók festményei voltak kiállítva. Egynek elment, de csak a szokásos volt. Utána elmentünk a Gyerekek múzeumába, ami a leírás szerint csodák palotája jellegű természettudományos múzeumnak ígérkezett. Ez igaznak is bizonyult, de ugyanakkor a nevét se hazudtolta meg: erősen a gyerekek voltak a célközönség, így kb 10 percig élveztük mi.

Megebédeltünk, majd benéztünk az egykori bank épületébe. Ez azon kevés épületek közé tartozott, ami állva maradt az atombomba után is. Jelenleg a bank a városra bízta az épületet, és kiállításokat tartanak benne. Amikor mi bementünk, akkor senkit sem láttunk, és az egész épület nyitva volt. Furcsa volt egyedül sétálgatni egy kivilágított, fűtött épületben, ahol néha az épület történetét bemutató tárlatok voltak, de sok szoba teljesen üresen állt.

Ezután visszamentünk a Béke parkba és megnéztük az áldozatok emlékére emelt Hiroshima National Peace Memorial Hall for the Atomic Bomb Victims-t. Érdekes élmény volt a köralakú folyosón lefele menni és közben olvasni a történéseket. Nekem olyan érzésem lett, mint egy visszafele járt keresztút állomásain mennénk végig.

Külön pozitívum volt számomra, hogy a kiállítás beszélt arról, hogy a japánok kezdték a háborút Amerikával és külön meg voltak említve a kínai és koreai áldozatok is, akik akkor itt tartózkodtak, nem feltétlen önszántukból. Sajnos a mai japán politika egyik visszatetsző része, hogy a második világháborúban a japán hadsereg által Koreában és Kínában elkövetett szörnyűségeket igyekeznek részben vagy egészében tagadni, vagy csökkenteni fontosságukat. Szóval itt jó volt látni, hogy az áldozatok között ki voltak emelve ők is.

Ezután beültünk egy kávézóba, majd hazafelé vettük az irányt. Este Anna is kipróbálta az onszent és neki is nagyon tetszett.