Hiroshima - 4. nap

Az előző napi miyajimai kirándulás után, ezen a napon Hiroshimában maradtunk. Mivel a város nem ad elég programot a 10 napra amit itt töltünk, ezért azt találtam ki, hogy minden második nap elmegyünk valami közeli helyre egy napra, és a többi nap fedezzük föl Hiroshimát magát. Reggeli után a kastélyt vettük célba. Mivel ez is az atombomba epicentrimának a közelében volt, így teljesen megsemmisült és csak később építették újra. Kívülről visszanyerte eredeti kinézetét, de a főtorony belülről vasbeton gerendákkal lett megerősítve. Értem, hogy így földrengésbiztosabb és kevesebb karbantartást igényel, de mégis csalódtam, amikor ezt megláttam.

Maga a vár teljesen nyitott és ingyen be lehet sétálni, csak a főtoronyba kialakított kiállításért kell fizetni. Láttunk már jópár japán várkastélyt, és mindegyik elég hasonló. Itt a vizesárok meglepően széles, és a főtoronyban inkább a fekete szín dominál a szokásos fehér helyett, de amúgy szinte ugyanolyan, mint a nagoyai.

Ebéd után a béke park felé vettük az irányt. A város közepén lévő sziget csúcsa, ami egykor a nyüzsgő város központja volt teljesen letarolta az atombomba. Itt van egy előtte-utána kép, amin az Atombomba dóm is látszik:


Forrás: https://www.reddit.com/r/pics/comments/2a9oh2/amazingly_detailed_diorama_at_hiroshima_museum/

Ezen a sziget csúcson alakították ki később a béke parkot a kb. 140 ezer áldozatra emlékezve, és tudatosítva a világban, hogy ekkora szörnyűségnek nem szabad megismétlődnie. Nekem nagyon tetszik ez a hozzáállás, hogy nem a hibásokat keresik, vagy bosszút forralnak, hanem a béke és az atomfegyverek eltüntetését tűzték ki célul.

Már a hídon átérve a szigetre furcsa érzés fogott el minket. Szokatlanul nagy terek maradtak szabadon, az általában zsúfolt japán városokhoz képest tapintható volt a dolgok hiánya. A Hiroshima Peace Memorial Museum-ba mentünk be először, ami az áldozatok tárgyain és történetén keresztül mutatta be a támadást. Nagyon megrázó volt olvasni a személyes történeteket és hogy a város akkori lakosságának a fele meghalt fél éven belül. Emellett senki sem tudta igazából a sugárzás hosszútávú következményeit, rengetegen később betegedtek meg vagy éltek életük végéig rettegésben, hogy mikor jelennek meg rajtuk is valami betegségnek a tünetei.

A múzeum után körbesétáltunk a Béke parkban. Megnéztük az öröklángot, ami az áldozatokért ég; a gyerekáldozatoknak állított emlékművet, majd az Atombomba dómot, ami eredetileg Hiroshima Prefectural Industrial Promotion Hall néven épült és ipari kiállításokat tartottak benne a város iparát előlendítendő. Noha nagyon közel volt a robbanás epicentrumához, a szerkezete mégis állva maradt és később így megőrizve azóta is a remény szimbóluma.

Elég szomorú hangulatban indultunk vissza a hotel felé. Mivel december 24-e volt, így visszafele kerestünk egy konbinit, hogy megvegyük a karácsonyi tortát: a japánok karácsonykor epres piskótatortát esznek, így mi is ezt vettünk. Emellett a másik japán modernkori karácsonyi hagyomány a KFC csirke. Ez akkora dolog, hogy a KFC éves bevételének 5%-a a szentestei eladásokból jön össze. Akit érdekel az egész háttere, itt egy cikk az egész japán karácsonyról: https://www.japanspecialista.hu/2013/12/17/karacsony-japanban/

Mi a KFC csirkét kihagytuk (előre kellett volna feliratkozni rá, meg Annának nem szimpatikus az egész üzletiesített "hagyomány"), de azért a konbiniben vettünk sültcsirkét is.