Nagoya

December elején eltöltöttünk 5 napot Nagoyában. Eredetileg azért mentünk, mert a kedvenc japán énekesünk, Miyavi turnézott Japánban, viszont a tokiói koncertre elfogytak a jegyek pár órán belül, de a nagoyai koncertre még volt, úgyhogy vettük azt. Nagoya kb. 350 km-re van Tokiótól, ami 1.5 óra shinkansennel. A koncert kedd este volt, így akár az is lehetett volna, hogy csak a koncertre megyünk, de végül kiterjesztettünk egy 5 napos kirándulásra: szombat reggel mentünk, szerda este jöttünk vissza.

Nagoya egy kevésbé ismert város a Tokió-Kiotó-Oszaka vonalon. A közelben van a Toyota több gyára, így egy gazdaságilag fejlett, gazdag térségről van szó, ugyanakkor Japánon belül a legunalmasabb városnak tartják, valamint egy felmérésen az itteni lakosok voltak az egyetlenek, akik nem a saját városukat választották kedvenc városuknak, hanem Kiotót és Tokiót. Ettől függetlenül még mindig meglep, hogy mennyivel mások a méretek itt, mint Magyarországon. Nagoya lakossága Budapesthez viszonyítva:


Forrás: https://www.wolframalpha.com/input/?i=budapest+vs+Nagoya

Szóval Nagoya a 4. legnépesebb japán város (Tokió, Yokohama és Oszaka után), és az agglomerációval együtt közel egy magyarországnyi ember él ott.

Szombat

Szombat reggel indultunk, majd a Tokió állomáson megvettük a jegyet a következő shinkansenre. A shinkansen nagy előnye a repülőhöz képest, hogy a belvárosból indul és nem kell előre tervezni: a jegy nem kerül kevesebbe elővételben, 15-20 percenként jár és általában van hely a következőre. Ez nagyon kényelmes, mert így nem kell időre kelni vagy kapkodni a reggelivel, hanem kényelmesen el tudtunk készülni, kimenni az állomásra és csak venni egy jegyet a következő vonatra.

Ugyanakkor a shinkansen sebességének ára van: egy irányba, egy főnek 10 560 yen volt a jegy (közel 30 ezer forint). Karácsonykor megyünk Hirsoshimába, ami kb kétszer ilyen messze van és a Japanese Airlines repülőjegy került hasonló összegbe 4 hónappal előre foglalva. Olcsóbb megoldás lehetett volna a busz, amit már 3-5 ezer jenért lehet találni, de cserébe 6 óráig tart az út.

Szóval shinkansennel mentünk és 11 körül meg is érkeztünk. Indításként elmentünk a helyi halpiacra, a Yanagibashi Central Market-ra, amit néhány online cikk a tokiói Tsukiji halpiachoz hasonlított. Ugyanakkor ez sokkal kisebb, és sokkal kevésbé turistás volt. Egy december eleji szombat délelőtt szinte csak mi voltunk külföldi turisták, a többiek vagy helyi dolgozók voltak (akik pakolták a halakat, vagy mosták a tárolókat), vagy helyi lakosok, akik egy korai ebédre jöttek. Mi is itt ebédeltünk ráment.

Ebéd után még volt időnk a hotel check-in-ig, így elmentünk az elektromos művek által fenntartott Elektromosság Múzeumba. Csodák palotája jellegű, nagyrészt interaktív kiállítás volt az elektromosság felfedezéséről, és használatáról, kitérve a klímaváltozásra és a megújuló energiaforrások fontosságára. Utána ittunk egy kávét a múzeumban lévő Tully's Coffee kávézóban. A japánok lelkesednek az újdonságokért és a limitált ízekért, így ez a kávézólánc is minden hónapra kihoz valami új, limitált ízt. A decemberi értelemszerűen karácsonyi volt.

A hotelszoba elfoglalása után körbesétáltunk a belvárosban. Mindig érdekes látni apró templomokat/szentélyeket beékelődve modern épületek közé, és ebben itt sem volt hiány. Nagoya híres látványossága a Nagoya torony, ami sajnos most felújítás alatt volt, így csak kívülről tudtuk megnézni. A másik fontos építmény az Oasis 21, ami egy tojás alakú platform-kiáltó, pláza, közösségi tér (most éppen jégpálya volt) és buszvégállomás is egyben.

Találtunk egy karácsonyi vásárt, ami nem titkoltan a német karácsonyi vásárok mintájára készült. Ugyanakkor a Schildkröte (teknősbéka) feliratú bódét kifejezetten viccesnek találtuk, főleg hogy ez egyike annak a pár szónak, amit Anna tud németül. Vacsorára találtunk egy udon éttermet, ami megkapta a Michelin Guide Bib Gourmand díját (az olcsóbb éttermek Michelin csillagát), de mégis csak 620 yen volt egy tál udon (kb 1700 Ft). Finom volt, bár a tokiói lakásunk mellett van egy soba tésztás, aki szintén saját maga csinálja a tésztát, és nekem hasonlóan ízlett.

Vasárnap

Reggel egy Nagoyából indult kávézó lánc, a Komeda's Coffee egyik kávézójában reggeliztünk. Netes leírások szerint egy nagyon nagoyai dolog, hogy a reggeli kávéhoz ajandékba adják a kávézók a piritóst. Mondjuk ha cserébe annyiba kerül a kávé, mint máshol a reggeli menü, akkor kérdéses, hogy mennyire ajándék, de azért ki akartuk próbálni. Maga a kávé és a piritós is jó volt (Anna kifejezetten örült a tojáskrémnek), viszont sajnos a dohányzó és nem-dohányzó rész teljesen egyben volt, és zavaróan érezni lehetett a füstöt (néhány étteremnek sikerül jól elhelyezett szellőző-légkondikkal megoldani, hogy ne legyen zavaró, de itt ez nem jött össze). Ilyenkor tudom értékelni, hogy otthon ezt már jó ideje nem lehet. Japánban elvileg jövő áprilisától lesznek szigorúbb szabályok az éttermi dohányzó/nem-dohányzó részek elválasztásáról. Meglátjuk, a gyakorlatban hogy fog ez megvalósulni.

Reggeli után megnéztük az Aichi - Nagoya háborús múzeumot. Nagoya is egyike volt azoknak a japán városoknak, amiket teljesen lebombáztak a második világháború végén. Engem mindig meglep, hogy mennyire nincs benne a köztudatban, hogy a háború alatt az amerikaiak sem feltétlen a "jók" voltak, és civil városok szisztematikus lebombázása nagyon nem oké.

Utána a Fog- és Szájegészségügyi Múzeumot (歯の博物館~歯と口の健康ミュージアム~) néztük meg. Csak egy szoba volt az egész, és a fogakról, fogápolásról szólt. Érdekes volt az a gondolatuk, hogy "a cél az, hogy 80 éves korodra 20 fogad legyen, mert 20 foggal mindent meg lehet enni, és akkor boldog életed lesz". Már többször találkoztam ezzel a gondolattal, hogy igyekeznek öregkorukra is aktívnak maradni - több múzeumban látni nyugdíjas önkénteseket, akik örömmel beszélnek a kiállításról, gyakran még hozzánk is odajönnek és beszédbe elegyednek velünk, az egyikük például éttermet is javasolt a Science Múzeumban kedden.

A fogmúzeum után a Nagoya Városi Levéltár és Múzeum következett, ami egy nagyon impozáns épület volt, ugyanakkor benne a helyi iskolásoknak szóló kalligráfiaverseny kiállítása volt az egyetlen dolog, amit meg lehetett nézni.

Ezután jött a nap fő látványossága, a Nagoya Kastély. Egyben ez volt az első hely, ahova belépőt kellett fizetni - az összes eddigi múzeum ingyenes volt. Sajnos maga a főépület most zárva volt, de így is be tudtunk menni egy melléképületbe megcsodálni a festett papírfalakat, meg persze a kastély kívülről is nagyon szép volt. A kastélykert tele volt momiji-vel, a japán ujjas juhar, ami gyönyörű élénk piros színre vált ősszel és az ősz egyik fontos szimbóluma Japánban.

A kastély után kerestünk egy tonkatsu, rántott hús éttermet, ahol kipróbálgattunk a helyi különlegességet, a tonkatsu miso szószt (mondjuk ugyanilyet ettünk már Tokióban is, de ettől még finom volt). Egy külön élmény volt, hogy mindent külön tálon hoztak ki, így végül az egész asztalt beterítette az ebédünk.

Ebéd után megnéztük a helyi vízművek múzeumát, ahol miután megtudták, hogy magyarok vagyunk, kikeresték a magyar csatornafedőt a fotózkodáshoz. A díszes csatornafedők amúgy nagyon népszerűek Japánban, a legtöbb városban a helyi nevezetességek jelennek meg rajtuk, nem ritkán kiszínezve. A múzeum része volt egy kültéri bemutató néhány ilyen csatornafedővel, de rengetegféle van szerte az országban.

A nap utolsó állomása a Tokugawa Művészeti Múzeum volt, ami elsőre drágának tűnt (1400 yen volt a felnőtt belépő), de nagyon gazdag gyűjteménnyel rendelkezik a nagoyai művészet történelméből, egészen a művészi kidolgozottságú páncéloktól és kardoktól, a színházi kellékeken át a hangszerekig. Emellett itt őrzik a Gendzsi szerelmei, a világ egyik első regényéhez (11. században íródott) készült egyik korai (12. századi) illusztrációkat is.

Hétfő

Hétfőn a legtöbb múzeum zárva van (sőt még az állatkert is). Szerencsére az SCMAGLEV- és Vonatpark nem, így azt volt betervezve hétfőre. Reggel a Nagoya állomási egyik felhőkarcoló 15. emeleti Starbucksban kezdtük a napot. Szembetűnő különbség Nagoya és Tokió között, hogy Nagoyában szinte csak a pályaudvar körül vannak felhőkarcolók, míg Tokióban szinte mindenhol a belvárosban.

A SCMAGLEV- és Vonatpark az öbölben volt, így stílusosan vonattal mentünk. A parkban több, különböző verziójú shinkansen mellett egy JR–Maglev MLX01-1 mágnesvasút is ki volt állítva. Ez a vonat döntötte meg 2003-ban a leggyorsabb vonat világrekordot 581 km/h-val. Azóta már az újabb L0 series tartja a rekordot 603 km/h-val. Ez viszont nem csak rekorddöntögetésről szól, hanem hamarosan valóság lesz: a tervek szerint 2027-ben indulhat el a Tokió-Nagoya maglev vonal (Chūō Shinkansen), majd 2037-re Oszakáig hosszabbítva. Ezzel a Tokió-Nagoya út 1:30-ról 40 percre csökken, a Tokió-Oszaka pedig 2:33-ról 1:07-re. Az utazási sebesség 500 km/h lesz. Viszonyításként egy utasszállító repülő 880–926 km/h-val megy utazási magasságban és repülővel Tokió-Nagoya 1 óra, Tokió-Oszaka 1:10 perc. A projekt a tervek szerint 9 trillió jenbe fog kerülni (24,402,188,070,000 Ft), ami a magyar éves GDP kb 60 %-a. Ha otthon építenénk egy hasonlót, az Debrentől Bécsig érne és az a táv lenne kb 1 óra, míg a Budapest-Bécs távot kb fél óra alatt megtenné.

Kedd

Reggelizini egy nagyon helyi kávézóba mentünk annak alapján, hogy itt írta az egyik Google Maps-es review, hogy nem-dohányzó. A reggeli menü nagyon finom volt, és a hely is tetszett.

Reggeli után a Természettudományos múzeumba mentünk, aminek része a világ legnagyobb planetáriuma is. A planetárium szép volt, bár minden kommentár japánul volt. A múzeum sok érdekes témát járt körbe interaktív kiállításokkal. Voltak félbevágott mindennapi eszközök (pl hűtő, hajszárító), volt szó a genetikáról, optikai csalódásokról, csillagászatról. A csomagmegőrző coin locker pedig periódusos rendszernek volt megcsinálva.

A múzeum után körbesétáltunk még a városban, ettünk egy cukrászdában, majd megvacsoráztunk egy konbiniben és a koncerthelyszín felé vettük az irányt. Itt meglepetésként ért, hogy nem érkezési sorrendben, hanem a jegy sorszáma alapján engedik be az embereket, illetve, hogy pluszban volt egy 600 yen-es kötelező ital díj, amiért kaptunk egy italt. A koncerten elvileg nem szabadott fotózni, ami nekem személy szerint nagyon tetszett, mert így nem lógott bele folyamatosan néhány telefon a képbe. A koncert maga nagyon jó volt, bár elég sokat beszélt Miyavi japánul, meg sokat játszott a közönséggel. Láthatóan élvezte, hogy hazai közönségnek ad elő (elég sokat turnézik külföldön).

Szerda

Szerda reggel kijelentkeztünk a hotelből és elmentünk a nap egyetlen tervezett programjára, a Higashiyama Állat- és Botanikuskertbe. Ez meglepően nagynak bizonyult és végül délután 4-ig maradtunk. Külön érdekes volt, hogy a majmoknak az etetését egy robot katapult csinálta, véletlenszerű időközönként dobva be nekik a napi élelmet. A kiírás szerint ennek a célja, hogy kevésbé unatkozzanak a majmok.

Az állatkert része a Higashiyama Sky Tower kilátótorony, amiből szépen látszott, hogy mennyivel kevesebb felhőkarcoló van Nagoyában, mint Tokióban.

Az állatkert után hazamentünk Shinkansennel. A shinkansenen kipróbáltuk a speciális shinkansen ebédet/vacsorát: a Tokaido Shinkansen Bentot, amit csak ezen a vonalon adnak.