Hagibisz, a szupertájfun

Az elmúlt héten mindenki a közeledő tájfunról beszélt. Folyamatosan lett egyre biztosabb, hogy egy nagy trópusi vihar fogja telibe kapni Tokiót a hétvégén. Figyelembe véve, hogy a legutóbbi, szeptemberi tájfun Chibában (Tokiótól kb 40 km-re lévő prefektúra) több házat megrongált és hetekig nem volt áram, és ezt a mostanit sokkal nagyobbnak mondták, egész Tokió a viharra való készüléssel töltötte a hét második felét. A meterológiai intézet előrejelzése szerint 1958 óta nem volt ekkora tájfun (amiben akkor 1200 ember halt meg).

A tájfun szombat délután volt várható, hogy eléri Tokiót. A vonattársaság (JR East) hét közepén bejelentette, hogy péntek délután fogják közölni, hogy mikor állnak le a vonatok (és vele együtt a tömegközlekedés nagyrésze), ami végül szombat dél lett. Ezzel együtt a reptereket lezárták, a shinkansen sem járt szombat reggeltől, a rugby világbajnokság meccseit lemondták, a Forma1 időmérőt átrakták vasárnapra, az összes kültéri fesztivált lefújták. Pénteken az emberek megrohanták a boltokat és bevásároltak, felkészülve a legrosszabbakra (napok áram, víz nélkül, megbénult közlekedés):

Nagyrészt a pékáruk fogytak el a legtöbb helyen, illetve a nyers hús (ami kicsit furcsa, figyelembe véve, hogy az áram/gázszolgáltatásban is lehettek volna fennakadások).

Az ingatlanos, aki segített nekünk albérletet keresni, küldött kör-emailt minden expat ügyfelének, hogy mikre figyeljünk: hozzunk be mindent az erkélyről, szedjük le a szúnyoghálót, ha bejön a víz az ablak/erkélyajtó szélénél, rakjunk oda törülközőt, töltsük föl a telefonokat, készüljünk kész kajával, töltsük meg a kádat (ha esetleg nem lenne víz).

Az erős szél miatt fennállt annak a veszélye, hogy betörnek az ablakok, amik ellen sok ablak üvegébe alapból fémrácsot raknak, a többit pedig celluxszal igyekeztek egyben tartani (így ha be is törik, akkor sem repülnek annyira szét a szilánkok). Páran még tovább mentek és az egész ablakokat beborították (az utolsó képek már vasárnap reggel készültek):

Szombat reggeltől kezdve esett az eső, és a tömegközlekedés fokozatos leállása miatt elég kevés mozgás volt. Ebédidőben kinéztem kajáért, és a legtöbb bolt, étterem zárva volt (gondolom a dolgozóknak is nehéz lett volna idejutni, hazamenni), de végül találtam egy 7Eleven-t, ami nyitva volt. Meglepő módon nem is volt nagyon lerabolva.

Délután erősödött a szél és az eső, és végül este felé ért el minket a vihar közepe. Mi igazából szerencsésen megúsztuk, esett rendesen és fújt a szél (néha a házat is bemozgatta), de nem éreztük magunkat veszélyben. Az este során többször kaptunk riasztást a telefonunkra a helyi önkormányzattól, hogy éppen melyik részek veszélyesek, honnak evakuálják az embereket:

Ez amúgy egy beépített, és alapból bekapcsolt funkciója a telefonoknak, amivel a helyi hatóságok tudnak üzenetet küldeni, akár egy adott területre szűkítve. Ezek az üzenetek akkor is hangot adnak, ha le van némítva a telefon és ha be van kapcsolva a do not disturb (fel is ébresztett minket egyszer éjszaka). Ha egyszer csak a vonaton elkezd mindenki telefonja csipogni, akkor érdemes kapaszkodni, mert az általában egy ilyen üzenetet jelent és sokszor egy hamarosan érkező földrengést jelez előre. Ez a funkció amúgy a Magyarországon vett iPhone és Nokia telefonunkban is alapból benne van és be is volt kapcsolva.

Másnap reggel sem láttunk nagy pusztítást a környéken. Néhány felborult bicikli, kevés szétfújt szemét, összetört esernyő és falevél volt minden.

Kijjebb, főleg a kevésbé városi részeken viszont nagyobb volt a pusztítás. Részben a vihar miatt összedőlő házak, részben a hatalmas mennyiségű eső (volt ahol 800-1000 mm eső esett egy nap - Magyarországon az éves csapadékmennyiség 500-800 mm) és ez okozott áradásokat és földcsuszamlásokat. Több halott is van már, és több embert keresnek még:



A hozzánk közeli Sumida folyó is teljesen megáradt, de szerencsére nem öntött ki. Így nézett ki szombat délután (ott lent szoktunk futni, ami most vízalatt volt):


Másnap reggelre már teljesen leapadt:

Összességében mi szerencsésen megúsztuk és azon kívül, hogy itthon töltöttük a szombati napot, nem volt különösebb hatással ránk. Ennek fényében kicsit túlzásnak tűnhet a hatalmas készülődés, de a vidéki képsorokat nézve abszolút érthető, hogy az emberek inkább túlbiztosítják magukat.