Bicikli

Vettem egy biciklit. Az első itt töltött hónapban elég sokat mászkáltam a helyi közbringával, viszont sajnos a végleges lakásunk közelében nincsen állomás. Próbáltam gördeszkával elmenni a legközelebbi állomásig, majd onnan bringával (félúton megállva, lerakva és újra felvéve, hogy újrainduljon az ingyenes 30 perc), de így legalább egy óra volt az út. (Miközben vonattal kb 40 perc.) Így maradt a saját bringa.

Szerencsére a lakáshoz jár egy hely a bringaparkolóban a földszinten, az iroda mellett pedig találtam egy bringaparkolóházat.


A lakáshoz tartozó bringatároló

Sokat gondolkoztam, hogy milyen bringát vegyek, mert bőven van választék. Végül úgy döntöttem, hogy egyelőre veszek egy minél olcsóbbat, csak hogy kiderüljön, hogy tényleg tudok-e ezzel munkába járni, aztán ha bejön, akkor 1 év múlva beruházok egy komolyabbra. Így nyert ez a darab a Donki diszkontáruházból (a Donki önmagában megér egy külön bejegyzést):

16,980 yen volt kosárral, lámpával, sárhányóval együtt. (A 8%-os papír arról ír, hogy vedd meg gyorsan, mert október 1-gyel 8%-ról 10%-ra emelkedik az ÁFA.)

És így néz ki már otthon:

Az egyik oka, ami miatt szeretek bringával járni munkába, hogy sokkal közelebbről látom a várost, mint a tömegközlekedésről. Most épp a kedvenc részem a divatnegyed Ginza, amin keresztültekerek oda-vissza. Főleg este szeretem a modern, látványos, de mégis végletekig praktikus épületeket, ahogy színes fényekbe öltöznek. Ezt próbáltam felvenni a kormányra szerelt GoPro-klónommal (Yi 2k), de sajnos nagyon rezgett menetközben. Majd újrapróbálom fejre vagy mellkasra szerelt kamerával, de addig is itt az első próbálkozás eredménye:

Maga az út így kb fél óra, plusz felvenni és lerakni a bringát. Szerencsére az irodával szemben van egy földalatti bicikliparkoló, ahol napi 150 yenért lehet tárolni a bringát (viszonyításként a vonat oda-vissza 340 yen lenne). Elvileg van havibérlet is 1800 yenért, de egyelőre elvéreztem a közös nyelv hiányán a parkolósokkal (és ha jól értettem, akkor arra várólista van).

A tokiói biciklis infrastruktúra kicsit még a budapestinél is rosszabb: bringautat eddig még nem láttam, általában az úttest szélére vannak bringás nyilak felfestve, hogy itt bringások is mehetnek, de ez sem külön bicikli sáv, és rengetegszer parkolnak rajta. Viszont elég sok a bringás, és az autósok nagyon figyelmesek: mindig beengednek, vigyáznak ránk. Emellett sokszor a járdán is ki van írva, hogy közös gyalogos-bringás használat, de nincs kimondottan kettéosztva, így általában inkább kerülöm.

Ami még egy nagyon japán jelenség, az a mamachari, a mama-bicikli. Valami ilyesmi:


Kép forrása: http://www.tokyobybike.com/2009/06/introducing-mamachari.html

Mivel kevés családnak van autója, és parkolót is nehéz találni, így ezzel hordják a gyerekeket iskolába, délutáni foglalkozásokra, ezzel mennek boltba stb. Legtöbbször van rajta elektromos rásegítés, így könnyebb vele elindulni, és az emelkedők sem okoznak gondot. Itt egy cikk a mamacharikról, ha valaki érdekel mélyebben a téma.