Tea

Még indulás előtt a LastPass-os csapattagjaim megleptek egy búcsúajándékkal: egy kétszemélyes 1 órás teaszertartással, ami most szombatra volt lefoglalva. Nagyon jó élmény volt: a teamester nagyon barátságos volt, és miközben vezette a szertartást folyamatosan magyarázta, hogy mi miért van, mi mit jelent. A szertartás után mi is kipróbálhattuk a tea készítést, és a végén felajánlotta, hogy csinál rólunk fényképet is.

Szerencsénkre épp aznap volt a helyi szentély fesztiválja, felvonuló csapatokkal, dobosokkal, vurstlival. Érdekes volt látni, hogy itt mennyire részei a mindennapokban még mindig a hagyományok, és hogy még Tokió belsejében is az egész városrész részt vesz egy-egy ilyen eseményen.

Még korábban vettünk Grutto pass-t, amivel 95 múzeumba lehet bemenni 2 hónapos érvényességi ideje alatt, így mindig megnézzük, hogy van-e valami múzeum a környéken, amikor új helyre megyünk. Így jutottunk el most is az Asakura Szobor Múzeumba, ami a 20 század elején élt japán szobrászművész, Fumio Asakura házában rendeztek be. Azt az érzést, hogy valaki otthonában vagyunk az is erősítette, hogy a bejáratnál le kellett venni a cipőnket és zokniban lehetett bejárni a múzeumot (kivéve a tetőt). Maguk a kiállított szobrok is szépek voltak, de nekem leginkább a tradicionális japán ház tetszett, középen kis kerttel, tóval, aranyhalakkal.

Szintén a Grutto pass révén jutottunk el a Kalligráfia Múzeumba, ahol viszont (nem annyira meglepően) egy szó sem volt kiírva angolul. Szerencsére erről Anna tanult már az egyetemen, így jobban tudtam értékelni a teknőspáncélra karcolt kanjikat időszámításunk előtt 13-18. századból.