Pecsét, vár, szivárvány híd

Szerencsére ma nem volt annyira párás a levegő, mint az elmúlt héten és a szél is fújt, úgyhogy egész elviselhető volt a meleg. Takeshi-san írta, hogy az albérlet szerződés aláírásához szükségem lesz egy hanko-ra, amit egy pecsét az ember vezetéknevével és kb olyan, mint az aláírás. Általában 3 féléje van az embernek, egy a mindennapokra (pl csomag átvétel), ez nem annyira komoly. Van egy direktbe a banknak, nekem ezt sikerült kiváltani a rendes aláírással. És van egy a szerződésekre, amit városházán kell beregisztrálni, és onnantól amit azzal lepecsételek, az onnantól köt. Felmerül persze, hogy nem lehet-e a pecséteket másolni, és elvileg vitás helyzetekben megnézik nagyítóval, és mivel látszik rajta a fa erezete, amiből a pecsét készült, így eldönthetőek, hogy másolat volt-e vagy az eredeti.

Szóval ma reggel egy pecsétkészítő felé vettük az irányt. A bácsi nem igazán beszélt angolul, úgyhogy nagy segítség volt, hogy Anna el tudta magyarázni, hogy mit szeretnénk. Jövőhét pénteken mehetünk érte.

A nap hátralevő részét az Odaiba szigeten töltöttük, ami kb fél óra busszal a szállásunktól. Az eredeti cél, ami miatt jöttünk, az egy vár volt, amiről később kiderült, hogy igazából csak egy bástya volt, ami az öbölben védett valamit. Ami miatt ide akartunk jönni, hogy nem csak a Pokémon-os pecséteket és a templomos kalligráfiákat lehet gyűjteni, hanem van egy 100 várt tartalmazó füzet, ahova minden várból lehet pecsétet szerezni. Az első füzetnek akkora lett a sikere, hogy idén kiadták a második részt újabb 100 várral, úgyhogy mi már mindkettőt beszereztük. És ebben szerepelt ez a vár is.

Szóval metróra szálltunk, és irány a Tokió Teleport állomás, aminek sajnos csak a neve ilyen menő, voltaképp csak egy sima metróállomás volt. Itt elsétáltunk egy adag napozó és strandoló ember mellett (bár legtöbben csak térdig mentek bele), és megnéztük a "várat", ami inkább egy megerősített földnyúlvány volt. Itt viszont nem volt semmi pecsét, de a könyv alaposabb átnézése után végül megtaláltuk az öböl másik oldalán az információs pultnál. Ezután a melegtől bemenekültünk a közeli plázába, majd a nap zárásaként elmentünk a Megaweb TOYOTA City Showcase nevű helyre, ahol hasonlóan a yokohamai Nissan múzeumhoz, itt is a cég autói voltak kiállítva, és be is lehetett ülni. Ez jelentősen nagyobb volt, mint a Nissané és jó pár tanulmány autó is ki volt rakva, illetve voltak szimulátorok, VR tesztvezetés, sőt rendes tesztvezetésre is lehetett jelentkezni (de csak zárt pályán). Ezeknél mindél viszont sor állt, így kihagytuk őket, viszont így is érdekes kocsikat láttunk.

Hazafelé a Szivárvány hídon át jöttünk busszal, ami sima napokon fehér színű, de néha kivilágítják szivárvány színűnek.