Lakásnézőben

Reggel ragyogó napsütés fogadott, és még a Fuji is felsejlett a látóhatár szélén (legalábbis én szeretem azt hinni, hogy az):

Ahogy a tegnapi bejegyzés végén írtam, mára volt betervezve néhány albérletnek a megnézése. Eredetileg reggel mentünk volna a jogosítvány második felvonását intézni, de végül kicsit később keltünk és már nem álltunk neki, nehogy elhúzódjon az ügyintézés, aztán elkéssünk az albérlet nézésről. Ezért inkább a használt könyv áruházba, a BookOff lánc egyik boltjába mentünk. Ez eléggé különbözik az otthoni antikváriumoktól, mert rengeteg nemrég kiadott könyvet, és rengeteg mangát (teljes sorozatokat is) lehet venni másodkézből, de nagyon jó állapotban. Anna vett is két mangát, amik elméletileg egyszerűbb nyelvezetűek.

Az ingatlanossal, Takeshi-sannal az első albérlethez közeli állomást beszéltük meg találkozási pontnak. Mi majdnem egy órával előbb érkeztünk, mert még ebédeltünk előtte a közeli Nadai Fuji Soba étteremben, ami egy lánc (van a mostani szállásunk mellett is). Finom és olcsó.


Nadai Fuji Soba - igen, tényleg 500 yen körül adnak egy tál kaját

Az ingatlanos listájáról 3 lakást választottunk megnézni, aztán még egyet, mert az közel volt az egyikhez a kiválasztott 3-ból.

Kamiikebukuro

43 perc az irodámig az út, 54 m2, 2009-ben épült. Annyira nem voltunk elájulva tőle, de elfogadhatónak nézett ki. Mivel idén 10 éves az épület, ezért egy éves felújítás van most, kívülről fel is van állványozva, de csak ennyiben érint elvileg. Decemberre tervezik befejezni, és itt azt be is tartják. 4. emeleten van, nem egy extra a kilátás, de oké. Van egy fura kisszoba (den néven szerepel az alaprajzon), ablak nélkül és kb 1.5x2 m. Ezzel nem igazán tudjuk, hogy mit kezdenénk.

Már itt feltűnt, hogy a plafoni lámpák legtöbbje helyett egy fura foglalat van:

Takeshi-san elmondása szerint ezek szabványosak és minden lámpát lehet ilyen foglalattal venni. Ez hasznos, mivel a lakásokat pont olyan állapotban kell visszaadni, ahogy kaptuk, így ha már alapból lenne bent lámpa, akkor kénytelenek lennénk maradni annál, így viszont választhatunk sajátot. Ezt amúgy annyira komolyan veszik, hogy szöget se lehet verni a falba, sőt ha beszerelsz egy plusz légkondit, azt is ki kell szerelned kiköltözéskor.

Ueno

32 perc az irodámig, 51 m2, 2017-ben épült. Ez már nagyon tetszett. Két oldalán is vannak ablakok, az egész épületen érezni, hogy új, és a környék is csendes, nyugodt (rakat templom, szentély és temető van körben), miközben 10 perc sétára van az Ueno vasútállomás, ahonnan minden gyorsan elérhető.

Ami nem tetszett ezzel: a beosztása kicsit kényelmetlen, és csak a nappaliban van légkondi, a hálószobában nincs (de elvileg egy ventilátorral be lehet keringetni a levegőt). Illetve a padló sötét fa, így bútorok nélkül elég sötét.

Összességében tetszett ez a lakás, ő lett végül az egyik befutó.


Ilyen lenne a látvány az erkélyről

Shibaura

12 perc séta az irodámig, 52 m2, 1991-ben épült. Ez volt az, amit eredetileg nem akartunk megnézni, csak útba esett, és igazunk lett. Valaki egy ponton felújította a saját stílusában, és azóta is olyan maradt. Emellett az ablak előtt megy el a monorail magasvasút, ami behallatszott. Kb 5 perc után tudtuk, hogy ez nem az igazi.

Tengerpart

17 perc séta az irodámig, 57 m2, 2005-ben épült. Ez volt eredetileg a favorit, mert az öbölre néző kilátást ígért a leírás szerint, és ebben nem is csalódtunk, a kilátás gyönyörű volt. Emellett nagyon jó a beosztása is a lakásnak, elég nagy a hálószoba, hatalmas és fényes a nappali (nagy az erkélyajtó és világosfa a padló), és amerikai konyha van (vagyis főzés közben sem a falat nézi az ember, hanem a tengert). Illetve rengeteg beépített szekrény van, és mindben vannak már polcok. Ami hátránya, hogy nekem a 17 perc séta még oké, de ha Anna a város másik részén kap munkát, akkor neki a séta után még ugyanennyit metróznia/vonatoznia kell. Illetve a látvány ára, hogy ez az utolsó utcában van a part felé, és mellettünk már a hajókból rakodnak ki. Ettől még teljesen biztonságos a környék, csak ez hangos lehet. Meg lehetne kicsit magasabban, hogy ne lógjon ennyire bele a látványba a vezeték.


Ez lenne a kilátás az erkélyről

Ez lett a másik befutó.

Takeshi-san mondta, hogy jelentkezhetünk mindkettőre, mert eltérő ingatlaniroda hirdeti őket, és később még gond nélkül visszamondhatjuk azt, amelyik nem kell. Így neki is állt kitölteni a jelentkezést, majd átmentünk a közeli kombinibe (convenience store - nagyobbacska kisbolt), mert itt van fax (!), és azzal rögtön be is tudja küldeni a jelentkezést (meg a residence card-unk és útlevelünk fénymásolatát is). Amikor beküldte, hívták is, hogy sajnos a tengerre nézőre már más is jelentkezett, de ettől még beküldtük, mert hátha ő visszamondja, meg Takeshi-san megpróbálja elintézni, hogy egyszerre bírálják el az első jelentkezőt velünk, és akkor lehet mi szimpatikusabbak leszünk a felbérlőnek. De Annával nekünk mind a kettő tetszik, úgyhogy bármelyik is lesz végül, örülni fogunk.

Az utolsó két helyre már taxival mentünk, mert már nagyon kifáradtunk a melegben sétálástól. Eközben megtudtam a japán taxik nagyon furcsa árazását:

helyre már taxival mentünk, mert már nagyon kifáradtunk a melegben sétálástól. Eközben megtudtam a japán taxik nagyon furcsa árazását:

  • az első 1052 m 410 jen
  • utána minden 237 m további 80 yen

Nem tudom, hogy ezek milyen mértékegységben kerek számok, de ez van. Amikor ajánlottam Takeshi-sannak, hogy fizetném én a taxit, mondta, hogy ne aggódjak, az ilyeneket elszámolja és fizeti a cége.

A jelentkezés elfaxolása után elköszöntünk. Takeshi-san még visszament leadni az utolsó hely kulcsát, mi meg hazafelé vettük az irányt. Még egy készülődő fesztiválba belefutottunk: