Japán jogsi, első felvonás

Mai napra nem volt semmi program betervezve, így úgy döntöttünk, hogy elkezdjük intézni a japán jogosítványt. Szerencsére Magyarország azon 28 ország között van, akiknek teljesen elfogadják a jogsiját, így nem kell tesztet írni és rutin vizsgát tenni (pályán kell vezetni és elvileg kb mindenki megbukik elsőre, mert nem azt nézik, hogy tudsz-e vezetni, hanem, hogy tudod-e az összes apró szabályt). Amúgy az USA-ból csak 3 államét fogadják el, a többieknek szintén vizsgázni kell.

A jogosítvány japánításának első lépése a hivatalos fordítás megszerzése. Ezzel a JAF - Japanese Automobile Federation foglalkozik, illetve elvileg néhány nagykövetség. Mi reménykedtünk, hogy a JAF-nak menni fog, noha a jogosítvány hiába egységes az EU-n belül, mégis minden csak magyarul van rajta. Viszont mivel egységes, ezért bármelyik másik EU-sat mellé rakva ki lehet találni könnyen, hogy mi micsoda.

Jogosítványt amúgy csak azért szeretnénk, hogy tudjuk autót bérelni. Saját autót semmiképp nem tervezünk venni, több okból is. Egyrészt Tokión belül semmi szükség rá, nagyon fejlett a tömegközlekedés és a boltok szállítanak házhoz. Annyira erre van beállva a város, hogy a háztartások csak 40%-ának van kocsija. Emellett a parkolóhely bérlése meglehetősen drága (kb 10-20%-a az albérlet árnak), és csak  akkor vehetsz kocsit, ha tudod igazolni, hogy már béreltél neki helyet. 

Szóval a JAF felé vettük az irányt. Mivel nem volt túl messze (kb 5 km) és ráértünk, ezért sétálás mellett döntöttünk. Ez azért is jól jött, mert így meg tudtuk nézni az öböl menti szigeteket, ahol eredetileg terveztünk lakást bérelni. Nagyon tetszettek, sok zöld, a csatornák miatt tágas, nem túl sok autó (mert nincs nagyon értelme átmenni rajta, amikor beljebb van a parttal párhuzamos nagy út), bicikliző anyukák. A házak között persze van régebbi, kicsit ilyen lepukkant panel kinézetű, de minden rendezett, tiszta. Egyértelműen tetszett.

JAF-ban valószínűleg nem mi voltunk az elsők, akik a jogosítvány fordítása miatt jöttek, végig ki volt írva angolul, hogy ha ez ügyben jöttél, akkor hova menj.

Az ügyintéző kedves volt, kitöltöttük a papírt (amiből volt angol nyelvű is), lefénymásolta  a jogsinkat, jöjjünk vissza délután kettőkor, addigra meglesz. Ja és 3000 yen per fő.

Volt 4 óránk eltölteni bármi cél nélkül. Először megnéztünk egy közeli parkot a Tokyo Tower mellett. Ezután Annának eszébe jutott, hogy vennünk kéne pár dolgot (folyékonyszappan, tea), és hogy keressünk egy 100 yenes boltot. A legközelebbi már majdnem a császári palota mellett volt, de belefért az időnkbe, besétáltunk. Ez elég kicsinek bizonyult, csak a dolgok felét találtuk meg. Lassan ebéd idő fele járt, és volt egy nagyobbnak kinéző 100 jenes bolt a Tsukiji halpiac felé, úgyhogy úgy döntöttünk, hogy oda még elmegyünk, aztán eszünk a halpiacon. Ez az a piac, amit az olimpia miatt kijjebb tettek a tenger felé, de a kajálda sor (ahol minden nap az aznap reggel fogott halat szolgálják föl) megmaradt az eredeti helyén. A 100 jenes boltban végre találtam extra ízű kólát is.

Átlátszó lime-os kóla. Nem olyan íze van, mint a kólának, inkább mint a kólás ízű gumicukornak. Plusz a lime. Anna szerint kóla íze volt, de ő nem iszik annyi kólát, mint én. Összességében azért finom volt.

A halpiacon ugyanannál a standnál ettünk, mint két éve. Tonhal és lazac válogatást kértünk (csak annyi a hal, amit láttok, az alja az rizs mindkettőnek).

Összesen 2800 yent fizettünk (7600 Ft), kicsit sok, de itt tényleg friss a hal. Viszont ez elég turista környék, úgyhogy biztos benne van az árban az is. Hosszútávon tervezek keresni hasonló friss halas helyeket, ahova inkább a helyiek járnak.

Mivel még mindig volt időnk 2-ig, ezért Anna kinézett egy közeli parkot (Hamarikyu-en). Itt volt egy 300 éves fenyő, és egy tó, ami közvetlen összeköttetésben van a tengerrel, így a szintje a dagállyal változik. Meg 3 teaház a tó mellett és egy rajta. A felhőkarcolók meg körben.

Ezután már idő volt visszamenni, úgyhogy szépen visszasétáltunk a JAF-ba. Itt megkaptuk a fordítást, illetve a további infókat: van 3 driver’s license office Tokióban, bármelyikbe mehetünk, itt lesz egy szemvizsgálat és elvileg annyi. Mivel ezek az irodák 3-kor zárnak, így ez már egy másik napra maradt. Hazafele busszal mentünk, hogy lássuk a környéket, meg mert 100 jen volt és a vonat 150 lett volna. Ezt még nehéz megszokni, hogy itt nincs minden vonalas tömegközlekedési bérlet, max egy adott viszonylatra és így minden utazásért fizetni kell. Erre van Pasmo vagy Suica kártya, amire fel lehet tölteni pénzt, és csak csippantani kell (a vonatnál/metrónál be és kijövetelkor a kapuknál, buszon csak felszálláskor), de ettől még nagyon más érzés, mint a pesti akármennyit lehet utazni dolog.

Itt a szálláson kaptunk egy emailt az ingatlanostól 6 albérlettel. Elnézést kért, hogy néhánynál kicsit kiszaladt a budget-ből, de mondta, hogy nem igazán talált mást (kb 10%-al ment fölé, ez még beleférhet). Mind a 6 lakás nagyon jónak néz ki. Végül 3-at választottunk, amit meg akarunk nézni élőben is, meg talán még egyet, mert az az egyik kiválasztotthoz nagyon közel van. Eredetileg hétvégére terveztük a lakásnézést, de írta az ingatlanos, hogy a hétvégére erős vihart (tájfunt) jelez az előrejelzés, úgyhogy tudnánk-e holnap (pénteken) menni. Nekünk nincs semmi dolgunk igazából, úgyhogy holnap fél1-kor találkozunk vele. Meg így talán az ingatlanos sem fogja a hétvégét munkával fogja tölteni, ha már ma elvileg szabin lett volna, de ezek szerint mégis nekünk keresett lakást.

Vacsi előtt még kerestünk egy fotóautómatát az állomáson, mert a jogosítvány második felvonásához szükségünk lesz rá.