Első nap

Első napra pihenés volt tervezve. Amikor válogattuk a cuccokat, hogy mit hozzunk és mit ne, akkor az olyan fogyó dolgok, amiket itt is be lehet szerezni, általában az "inkább ne" kategóriába estek. Emiatt nagyon kevés tusfürdőt, sampont hoztunk, így kinéztünk egy Body Shop-ot Shibuyában. 6 km séta, utána visszafele jöhetünk vonattal. Nagyon csendes, lakóövezeten sétáltunk át, amire Anna már akkor mondta, hogy olyan, mint a Rózsadomb, ami - mint később megtudtuk - elég jól írja le a környéket, tényleg a tehetősebbek élnek ezen a részen. Body Shop után beugrottunk a Donki szupermarketbe, ahol nagy csalódásomra nem volt semmi extra ízű kóla, így egy cseresznyés Dr Peppert vettem (Spiderman-es dobozzal). Láttunk 4 literes, PET palackos whiskey-t, de végül egy helyi rozé bort vettünk Hokkaidóról (a legészakibb nagy japán sziget). A japán borok valahogy nem világhírűek, meglátjuk milyen lesz.

Utána szereztünk pecsétgyűjtő füzetet a Pokémon Stamp Rally-hoz: minden nyáron a JR (Japanese Railways) kirak pokémonos pecséteket meghatározott állomásokra, és egy füzetbe lehet gyűjteni. Meghatározott számú pecsét után járnak apró ajándékok, és (a vonatjegyen kívül) ingyenes az egész buli.

Ha már vonat, akkor vissza is vonatoztunk a hotelhez. Ebédre a hotellel szemben talált sushizó volt betervezve az évfordulónk megünneplésére. Korábbi információink szerint ugyanis a sushit a japánok csak ünnepi alkalmakkor eszik, és ezért itt is drága. A hely előtt volt egy kis sor, de kb 10 perc után kaptunk ülőhelyet. A Google Maps review-k alapján ezzel szerencsénk volt, mert a legtöbben fél-1 órát vártak. Valószínűleg azzal, hogy mi fél2-re értünk oda, pont elkerültük a közeli irodaházak dolgozóinak déli hullámát. A sushizóban egyrészt egy szalagon folyton mentek körbe kaják, másrészt egy tableten is lehetett rendelni, amit egy másik szalagon küldtek ki. Emellett volt az asztalon szója szósz, wasabi, gyömbér, sőt matcha és forró víz is a zöld teához. Ez az egyik dolog, amit nagyon szeretek a japán éttermekben, hogy az alap innivaló (általában víz és zöld tea) ingyen vannak, és csak tölteni kell magadnak.

Teljesen tele ettük magunkat, végül desszertnek én még egy édes édesburgonyát is bevállaltam, cukormázzal, tejszínhabbal. Ez egy kicsit furcsa volt, de minden más nagyon ízlett. És a végén ért minket a meglepetés, hogy összesen 2052 yent fizettünk, ami aktuális árfolyamon 5550 Ft. És még Tokióról mondják, hogy drága.

Délután pihentünk egy kicsit, majd vacsira kinéztem egy rámenezőt. Ide 7 körül érkeztünk, és ekkor már jópár salaryman, fehéringes irodai dolgozó állt sorban előtte. Végül kb. 30 perc után jutottunk be, de ekkor sem volt egymás mellett hely, mert ahogy valaki végzett, a következő ember a sor elejéről bement. Maga a rámen okés volt. Több fajta alaplével dolgoznak, itt disznó volt (tonkotsu), és emiatt nagyon zsíros. Se Anna se én nem tudtuk megenni mindet.

Utána sétáltunk kicsit a csatornák mentén. Valami hasonló helyen tervezzük a végleges szállásunkat, csak egy kicsit északabbra, közelebb az irodámhoz.